A edzés művészete abból áll, hogy megtaláljuk az arany középutat. A feladat adott, de korántsem egyszerű: a kelleténél se többet, se kevesebbet ne teljesítsünk, mert így kerülhetjük el az aluledzésből adódó eredménytelenséget, illetve a túledzésből keletkező e sérüléseket. Hogy a problémát jobban megértsük, ismerkedjünk meg a tejsavval és a tejsav-küszöb fogalmával.
A tejsav
Szervezetünk alapvetően két úton jut energiához. Ha az aktuálisan végzett sporttevékenység intenzitása olyan, hogy a szervezet biztosítani tudja a megfelelő mennyiségű oxigént, aerob energianyerésről beszélünk. Ekkor a fő energiaforrás a zsír és kisseb mértékben a glikogén (cukor). Ilyen körülmények között a cukrot gazdaságosan használjuk fel, és viszonylag kevés, a szervezet működése szempontjából káros anyagcsere termék, azaz tejsav szaporodik fel a szövetekben. Ha a mozgás intenzitását tovább fokozzuk, a légző és a keringési rendszer nem lesz képes fedezni a folyamatosan növekvő oxigén-igényt. Ilyenkor kerül túlsúlyba az anaerob energianyerés (anaerob glikolízis), s ez már jóval több tejsavat produkál. A tejsav, bár rengeteg energiát tartalmaz (s emiatt mellékesen kiváló tápanyag a „lassú” izomrostok részére), rendelkezik egy kellemetlen mellékhatással. Mint a neve is mutatja, savanyú kémhatású, s így a nyugalmi állapotban enyhén lúgos szervezet számára nehezen elviselhető. Ha a savasodás szintje elér egy kritikus értéket, a központi idegrendszer parancsot ad a mozgás beszüntetésére, vagy az intenzitás csökkentésére.
A tejsav-küszöb
Ha a teljesítményünket fokozni akarjuk, az edzésterheléseket növelni kell. Az állóképességi sportokban tevékenykedő gyakorlati szakemberek és a terhelésélettannal foglalkozó kutatók egyetértenek abban, hogy az állóképesség hatékony fejlesztésének kulcsa a tejsav-küszöb közelében végzett edzésekben rejlik. Vajon hogyan lehet megállapítani, hogy hol van ez a bizonyos küszöb? A legpontosabb és legelterjedtebb eljárás a vér tejsav-koncentrációjának mérése. Ha ez a koncentráció 4-4,5 mmol/l értéket eléri, anaerob küszöbről beszélünk. Ez az a pont, ameddig szervezetünk képes „pufferolni” vagyis egyensúlyba tartani a savasodási folyamatokat. E küszöb fölött, ha az intenzitás tovább fokozódik, a tejsav szintje ugrásszerűen megemelkedik, ami a fent említett következményekkel jár. De a tejsav nem csak ezért veszélyes. Utólagos hatásként jelentkezik a sejtek „kapuinak”, a sejtmembránoknak időleges károsodása is. Néhány órára - súlyosabb esetben napra - nehezen átjárhatóvá válik a membrán az oxigén és a tápanyagok számára. Ekkor érezzük a túl kemény edzés utóhatásaként macskásnak a lábunkat, vagy nehéznek a karjainkat. Mivel a tejsav méréséhez vérvétel szükséges, ami a fájdalom mellett némi kockázattal és nem kevés költséggel jár, kidolgoztak néhány egyéb eljárást ennek a küszöbnek a becslésére. Laboratóriumban és pályán (Conconi teszt) elvégzett kísérletek ezrei bizonyították, hogy edzett sportolóknál a laktát-küszöb a maximális pulzus 87 %-nál található. Ez a maximális oxigénfelvétel 78 %-os kihasználtságánál jelentkezik. Az edzés-pulzus jól követhető a már széles körben használatos pulzusmérő monitorokkal. Emellett a légzésszám fokozódásából is becsülhetjük a laktátküszöb elérését. A kísérletek tanúsága szerint, ha a nyugalmi légzés (16 /perc) a duplájára emelkedik, átléptük a bizonyos küszöböt.
Edzések a tejsav-küszöb közelében
Két triatlonos közül, akik minden egyéb képesség szempontjából azonosságot mutatnak, az ér előbb célba, aki a saját tejsav-küszöbe közelében nagyobb sebességre képes. Ezért lényeges ezt képességet fejleszteni, illetve karbantartani. Mielőtt bemutatnánk néhány példát a „küszöb-edzésekre”, két jó tanács:
1. Hatásosabb, ha az alábbi edzésekből felváltva válogatunk, így elkerülhetjük a monotónia veszélyét.
2. A küszöb-edzés után mindenképpen iktassunk be egy könnyű napot a regenerálódás és a magasabb szintű edzettség elérésének érdekében.
- Hosszú intervall edzés
A terhelés időtartama 5-től 12 percig tartson. A pulzusunk fokozatosan érje el a küszöbnek megfelelő értéket. Kezdetben rövidebb, később hosszabb intervallumokkal dolgozzunk. A 2-5 perces pihenő alatt könnyű mozgást végezzünk, egészen addig, míg a pulzusszámunk kb. 120 alá nem esik. Az intervallumok száma 3-5 között legyen.
- Küszöbedzés-időkontrollal
Jelöljünk ki egy távolságot, (1,5-2 km-t futásban, 3 - 4 km-t kerékpározásban) amit kb. 7 perc alatt tudunk teljesíteni a tejsav-küszöbnek megfelelő pulzussal. A táv teljesítése után jegyezzük fel az időt és az átlagpulzusunkat. Ismételjük ezt a tesztet kéthetente (lehetőleg azonos szélviszonyok között). A cél az, hogy azonos pulzussal egyre rövidebb idő alatt tegyük meg a távolságot.
- Laktát „cikk-cakk” tréning
Ehhez az edzéshez szintén szükség van egy pulzusmérőre. Ha van rajta alsó és felső határérték-jelző, annál jobb! Állítsuk az alsó határértéket 8 ütéssel a küszöbérték alá és 5 ütéssel a küszöbérték fölé. Alapos bemelegítés után növeljük a sebességünket addig, amíg el nem érjük a felső határértéket, majd fokozatosan lassítsunk, hogy a pulzus az alsó határig csökkenjen. Ideális, ha a két érték elérése között kb. 2 perc telik el. A váltogatás időtartamát fokozatosan növeljük.
- Fartlek
A” jó öreg” iramjáték, az egyik legrégibb és legtermészetesebb - egyébként Skandináviából származó - edzésmódszer. Az igazi fartleket hegyes-dombos, változatos terepen lehet művelni, ahol az erős és könnyű terhelési szakaszokat a terep-viszonyok természetes váltakozása adja. Itt sem árt azonban, ha pulzusunkat kontroll alatt tartjuk.
- Iram-edzés időkontrollal
Szintén ősrégi módszer a tejsav-küszöb sebesség mérésére. 5 km futás vagy 16 km kerékpár teljesítése a lehető legnagyobb - de egyenletes! - iramban. Viszonylag pihent állapotban ad megbízható tájékoztatást a tejsav-küszöb sebesség változásairól.
