Egy megengedett teljesítményfokozó a triatlonban
Manapság ismét sokat olvashatunk az új csodaszer, a THG (Tetra Hidro Gestrinon) kapcsán a nem megengedett teljesítményfokozókról, a doppingokról. Sokan csakis ebben látják a fejlődés - bár roppant veszélyes és egyben törvénybe ütköző - egyetlen útját. Szerencsére még többen vagyunk, akik a kevésbé gyors, de becsületes módját keressük a teljesítmény fokozásának. Egyik ilyen eszköz a sportmozgásokat létrehozó vázizmok és inak nyújtása.
Miért nyújtsunk?
1. Az izom-élettan egyik alapvető törvényszerűsége, hogy az izom nyugalmi hosszán képes a legnagyobb erőkifejtésre. Ha a rendszeres terhelések hatására megrövidül, merevvé és görcsössé válik, nem tud teljes hosszán „dolgozni”, tehát mechanikai hatékonysága csökken. Ilyenkor rövidül le a karcsapás úszásban vagy a lépéshossz futásban, válik szaggatottá a hajtás a kerékpáron.
2. Minden működő izomnak van egy ellentétes hatású „párja” amit antagonistának nevezünk. (Jól ismert páros például a comb elülső részén található nagytömegű feszítő-, és a hátul elhelyezkedő combhajlító izom.) Ha az antagonista izom merev, és emiatt nem tud ellazulni, a „dolgozó” izomnak az ellenállások legyőzése mellett az antagonista ellenállásával is meg kell küzdenie. Ez a koordinált mozgás akadályozásán túl nagy energia-pazarlással is jár; egy olyan energia-igényes és általában hosszú ideig tartó sportágban, mint a triatlon, több mint luxus!
3. Minden sportoló rémálma a sérülés. A megrövidült izomban nagy intenzitású, vagy hosszan tartó terhelés hatására mikrosérülések keletkeznek. Ezt enyhébb esetben „húzódás”-nak, súlyosabb esetben szakadásnak nevezzük. Mindezek elkerülésének egyik fontos momentuma - a megfelelő bemelegítés mellett - a rendszeres és megfelelően végrehajtott nyújtógyakorlatok végzése.
Mennyit és meddig nyújtsunk?
- Röviden: éppen csak annyit, hogy az izmok és inak engedjék a sportág űzéséhez szükséges maximális mozgásterjedelmet az ízületben.
- Az izület mozgáshatára az, ameddig sérülés - és fájdalom! - nélkül mozgatható.
- Aktív mozgásterjedelem az, amit saját izomerővel, lassan próbálkozva, sérülés nélkül még elérünk. l: hanyattfekvésben maximális lábterpesztés.
- A passzív mozgásterjedelem nagyobb, mint az aktív, de külső erő kell hozzá. Pl. hanyatt fekvés, a terpesztett a lábat két társ addig húzza szét, amíg csak sérülés nélkül lehetséges.
Az izmok és izületek lazaságát egyszerű tesztekkel mérhetjük. Sokan ismerik az úszásban fontos szerepet játszó vállizület lazaságát ellenőrző felmérést: Egy rugalmatlan kötél átemelése a fej felett nyújtott karral, mellső rézsútos mélytartásból hátsó rézsútos mélytartásba. A két kézfej közötti távolság csökkenése a vállöv lazaságának növekedését jelenti. Kevésbé ismert a combhajlítók állapotát ellenőrző tripoid-teszt, vagy a combfeszítőket tesztelő ún. Thomas-próba.
Hogyan nyújtsunk a leghatékonyabban?
A fentiekben említettem, hogy az izom legnagyobb erőkifejtésre a nyugalmi hosszán képes. Ezért arra törekszik, hogy ez nyugalmi állapot minél tovább megmaradjon. Ennek az állapotnak a fenntartásán két egymást kiegészítő, finom érzékelő mechanizmus őrködik: a megnyújtási reflex és az autogén gátlás. A megnyújtási reflex igyekszik megakadályozni ős, hogy ha az izom nyúlni kezd azt „megakadályozza”. Ennek érzékelője az izom-orsó köré csavarodó, kis rugó-szerű ideg-szál. Ezzel ellentétes hatású az autogén gátlás, ami túlzott izomfeszülést van hivatva ellensúlyozni. Érzékelője az izmokat a csontokkal összekötő ínszövetben található ún. Golgi-membrán. Ezt a két mechanizmust kell figyelembe venni, ha hatékony nyújtógyakorlatokat akarunk végezni.
Mindenki ismeri a manapság oly népszerű streching gyakorlatokat.(Gondoljunk csak a szellemes „Sportszelet” reklám autó-toló fickójára!) De vajon helyesen végezzük ezeket, és elérjük a kívánt hatást? A hatékony nyújtás titka, hogy a valódi nyújtás előtt egy kicsit „csapjuk be” az izomra vigyázó kis érzékelőket.
Tehát:
1. Feszítsük az izmot egy elmozdíthatatlan ellenállással szemben 5-10 másodpercig, vagyis izometrikus módon. Így létrejön az autogén gátlás, ami az izom ellazulását előkészíti.
2. Nyújtsuk az izmot óvatosan 1-2 másodpercen belül a feszítés után. Így a megnyújtási reflexnek nem lesz ideje közbelépni, mivel a Golgi-membrán ingerküszöbe lényegesen magasabb az „ellenlábas” izomorsóénál. A módszer „posztizometrikus nyújtás” vagy „PNF” gyakorlat néven került a gyógytornászok repertoárjából a napi sport-gyakorlatba.
