ELső Triatlon Est
Az ELTE Polythlon Klub szervezésében egy nagyelőadót töltöttek meg a hallgatók és triatlonisták, akik négy nemzetközi szintű sportoló hitvallását hallgathatták meg az egyik legdinamikusabban fejlődő multisportról, a triatlonról. A sikeres egyetemistától a világhírű profiig egyaránt visszaigazolták azt az egyre ismertebb tételt, hogy ez a sport nem egyszerűen a futás, az úszás és a kerékpározás együttese, sokkal több annál: egy választott életforma. Ahogy Kropkó Péter fogalmazta: azok mind lehetnek Ironmanek, akik tudnak célokat kitűzni, akik hajlandók elkötelezetten küzdeni értük, akik hisznek abban, amit tesznek. Ez a három sportág mindenkinek segít megtalálni és megismerni önmagát, és elérni saját határait.
Hat, azt kell mondjam, rendkívül szerény triatlonista mérettetett meg az ELTE-n. Köszöntőt a Természettudományi Kar dékánja, Michaletzky György mondott, akit a hazai triatlon hőskorában, a 80-as évek közepén barátja vett rá, hogy végigcsinálja a Vasi Vasembert. Megtudtuk, hogy az élmény ma is elevenen él, ami nem csak a május közepi 18 fokos víznek köszönhető, de legalább annyira annak a kihívásnak, amit még egy matematika professzor sem hagyhat ki.
Első ízben az est házigazdája, Kremmer Zoltán (triatlonista és kommentátor) beszélgetett Vanek Margittal, aki nemcsak Európa-bajnok váltóban, de közben biológusnak készül az ELTE-n. Bár Margit udvariasan hárította Kremi dicsérő szavait, annyit megtudtunk, hogy a küzdelmekben a család az egyik legfontosabb támasz. S hogy miért az egyik legnehezebb sportot választotta? – Talán mert különleges, mert így ki lehet tűnni a tömegből. Margit idén elsősorban a nemzetközi versenyeken szeretne helytállni, de a hazai megmérettetéseken is „elsőnek kellene kijönni a vízből”. Emellett a tanulás sem maradhat el, alig tudtuk az egyik késő délutáni gyakorlatról elrabolni. Minden hallgató számára egyértelmű az üzenet: lehetsz úgy kiváló sportoló, akár három sportág együttesében is, hogy közben komolyan veszed a tanulást.
Az egyik legfiatalabb sportág a tereptriatlon hazai meghonosítóját, Tóth Viktort is az ELTE ős-polythlonosai fertőzték meg anno, a ’87-es Margitszigeti versenyen. A természet szeretete, az egészség és a mozgás egységére törekszik az X2S Team, akik felvállalták az úszást terepfutással és terepkerékpározással kiegészítő Xterra-sorozat hazai működtetését. A terepversenyek nemcsak a fizikai állóképesség sajátos próbára tevői, de valódi élményt jelent „a természettel harmóniában élni és sportolni”.
Majd Szűcs Fatima hosszú távú magyar bajnok élménybeszámolóját csodálhattuk meg. Fati lenyűgöző képgalériával mutatta be az Ironman bölcsőjének tekintett Hawaii versenyt. Együtt nevettünk és ámuldoztunk a táj szépségein éppúgy, mint az Ironman pálya zordságán. Ha nem lenne elég 3800 méteren keresztül a tenger hullámzása és a merőlegesen perzselő forróság, a 180 km-es kerékpározást úgy találták ki, hogy a mezőny többségének oda és vissza is szembe fújjon a szél. A homokos, sós levegőben erre jön rá a végén a maraton.
Végül az est fénypontjaként Kropkó Péter sokszoros Ironman bajnok következett. Ahogy Péter kiment a katedrára, egy igazi világklasszis – mindenkiben megmozdult valami. Ez az ember hatni tud, nemhiába van a háta mögött 51 Ironman 13 győzelemmel. Csak ültünk és hallgattuk, s a legtöbben beleéltük magunkat, mintha mi is ott lennénk az éppen vetített svájci Ironmanen. Mindenki rezonált Péterre, akkor is, ha az életcélokról, a küzdelemről és a kitartásról beszélt, akkor is, amikor viccel ütötte el a mindig tornyosuló akadályok legyőzését. Egyik fontos üzenete, hogy mindannyiunknak legyenek álmai, de olyanok, amiket meg is próbálunk valósítani. Valami ilyen az Ironman. Persze lehetnek más álmaink is, Péteré például, hogy vesz egy choppert, egy fehér gitárt köt a hátára, és amikor végigmegy a városon, majd összenéznek az emberek: a Péter megy gitározni a hegyekbe. Ez megint csak vicc volt, de lassan mindenki megértette, hogy komolyan kell venni, amit csinálunk, és a triatlon egy eszköz ahhoz, hogy elérjük azt, ami csak elérhető a számunkra. Akárhogy is, de mozduljunk ki a tespedtségből, a kényelem hajszolásából, és lépjünk a tettek mezejére.
Elárulhatom, a teremben voltunk néhányan az idősebb korosztály tagjaiból is. Kropkó Péter előadása nekem Balczó Andrást juttatta eszembe, aki 20-30 évvel ezelőtt az iskolákat járva élete és sportpályája elmesélésével mutatott életre szóló példát sokunknak a küzdeni akarásból, és abból a hitből, amivel kimagasló célokat lehet elérni.
diespiter
