Elmélkedés az étkezésről, és másról

Sok kérdés, és kérés érkezett hozzám mostanában a triatlonos étkezéssel kapcsolatban. Ez sarkalt arra, hogy megpróbáljam összegyűjteni, és leírni a saját tapasztalataimat, és gondolataimat ezzel kapcsolatban. Elöljáróban csak annyit, hogy a témát szerencsésebb két részre osztani. Ez a két rész véleményem szerint az alapozás, és a versenyszezonban és közvetlenül a versenyfelkészülésben történő táplálék, és energia bevitelről szól. Alapvetően viszont nem különböztetném meg a kettőt, hiszen az egészséges, helyes táplálkozás összeköti őket.

 

Ezután, a közhelyként unalomig ismételt bekezdő után, kezdeném a most aktuális résszel, az alapozásban történő helyes étkezéssel. Ahogy a nevében is benne van, az alapozás ugyebár az alapok lefektetését jelenti. Vagyis ha képletesen nézzük, mondjuk átfordítva egy építkezésre, akkor látjuk, hogy az alapozás viseli a legnagyobb terhet, azon áll vagy bukik minden. Azt se felejtsük, hogy minden bizonnyal ez követeli a legnagyobb energia befektetést, és munkát. Átvezetve tehát a sportban, egyértelmű, hogy az alapozó időszakhoz kell a legtöbb idő, és energia. Ennek megfelelően az étkezésünket is ehhez kell ütemeznünk. Ilyenkor, amikor edzés-edzést követ különösen figyelnünk kell az időben történő, helyes energia-pótlásra. Gyakran halljuk a „sokszor keveset” elméletet. Nekem is ez a véleményem, azzal kiegészítve, hogy kövesse a befektetett energiát. Tehát nagyon fontos, hogy mindig megfelelő mennyiségben, és minőségben „töltsünk vissza”. Ilyenkor (mármint télen), nyugodtan belefér 2-3 kilo plusz, sőt…kell is! A hosszú edzések miatt erre szükség van. Nem javaslom senkinek, hogy most kezdjen fogyókúrába.

 

Az sikeres sportolót az különbözteti meg az átlagemberektől, hogy tudatosan fogja fel a szervezete jelzéseit, igényeit.  Ez a tudatosság abban is leledzik, hogy „legyőzzük” a természetes emberi gyarlóságunkat. Tehát például nem fogjuk magunkat minden este a tv előtt telitömni chipsszel, mert akkor éppen azt kívántuk. Alapvetően viszont azon a véleményen vagyok, hogy testünk jelzi nekünk, hogy miben szenved hiányt. Bár ez lehet félrevezető is, ha például valamilyen függőségben szenvedünk (kávé, csokoládé, alkohol… stb.). Azonban, vallom, hogy egy „tisztán” élő szervezet jelez, ha szükséglete van valami iránt. Biztos mindenki érezte hogy, például de megenne egy finom levest, vagy főzeléket… Ezeket nem szabad figyelmen kívül hagyni, mert szerintem testünk így kommunikál a tudatunkkal.

 

Hitvallásom az étkezés terén az „együnk mindenfélét, de mértékkel”. És ebbe beletartozik minden. Végtelenül sok elmélet kering mostanában a helyes táplálkozásról. „Ne együnk tojást, mert méreg”, „ együnk tojást, mert az jó”, Ne merjünk tejet inni”, „semmi hús, csak zöldség”…Szóval eléggé meg van kavarva aki tudatosabban próbál étkezni. Én is rengeteg ilyen cikket olvastam el, mert rá akartam találni valamiféle igazságra a témával kapcsolatban. Viszont mindig oda lyukadtam ki, hogy nézünk meg egy 100 évvel ez előtt élt parasztembert (mindenféle negatív előjel nélkül). Mit evet? Mert, hogy tovább éltek, és egészségesebbek voltak jóval, mint a most élő városi lakos, az biztos. (Ehhez kapcsolódó dolog, hogy néha amikor a tv-ben adnak az 50-es, 60-as években készült filmeket, mindig megdöbbenve nézem, hogy mennyivel szikárabb, vékonyabb volt az átlagember). Tehát összegzésképpen a ma élő magyar lakosság valamit nagyon rosszul csinál! Rengeteg a túlsúlyos, beteg ember… Hogy ez minek köszönhető? Hát természetesen a teljesen helytelen „zabálásnak”. Már elnézést ezért, de alapvetően látni kellene, hogy a ma embere közel sem éget el annyi energiát, mint akár 50 évvel ezelőtt élt társa, és ennek tetejébe a fogyasztói társadalom elhalmoz minket minden „földi jóval”.  Minden utcasarkon van bolt, vagy szuper,- hipermarket, ahol megtömhetjük a bevásárlókocsit. Persze továbbmehetünk ebben a gondolatmenetben, hogy mi más öröme maradt a mai embernek…Ennek tetejébe telinyomják a végletekig feldolgozott (ételnek közel sem nevezhető valamiket) tartósító-, állományjavító-, térfogatnövelő szerekkel.  Szóval valahol itt kell keresni alapvetően a választ arra, hogy miért van ennyi beteg ember.

 

Ezután a kis kitérő után nézzük, hogy ebből mi vonatkozik ránk, sportolókra. Mint írtam, én a „mindent mértékkel” híve vagyok. És ebbe beletartozhat minden, kivéve az említett feldolgozott cuccok. Igazából bevallom, hogy bennem is csak ebben az évben tudatosult mindez. A nyár sikereimet nagyrészt annak köszönhetem, hogy odakoncentráltam az étkezési részére.

 

Mint azt korábban említettem, nézzük meg azt a parasztembert aki 100 éve élt, és dolgozott. Mert alapvetően mi, állóképességi sportolók is ugyanazt a terhelést kapjuk. Vagyis ez a paraszt bácsi kiment a mezőre, szántott-vetett, kaszált…egész nap! Mit evett? Sok pénze nem volt, ezért nyilván azt, amit megtermelt. Friss zöldségeket, gyümölcsöket, a jószágok által adott tejet, tojást, és húst! Szóval nekünk, akik rengeteg energiát használunk fel, ugyanúgy, égető szükségünk van a  helyes táplálék utánpótlására, különben erőnket vesztjük. Sokszor a saját bőrömön tapasztaltam, hogy amikor egy kemény úszás után benyomtam például egy kakaós csigát, egy órával később már enerváltan szédelegtem. Nulla! Üres semmi! És, ha folyamatosan ilyeneket eszünk, akkor még alapjában, edzés nélkül is előbb-utóbb teljesen kimerül a szervezet. Ezt mi sportolók sokkal objektívebben éljük meg, mert egyszer csak azt érezzük, hogy nem megy, elfáradunk. Egy átlagember meg úgy éli meg, hogy lebetegszik.

 

Tehát együnk mindent, de mértékkel. Lássuk mi tartozik a „minden” részbe. Szó szerint minden. Én például a húst (a mai egyik főellenséget) is nagyon fontosnak tartok fogyasztani. Ezen belül is mindenfélét. Én személy szerint kevesebb baromfihúst eszek, és több sertés, és marhahúst. Tehát mondhatjuk, hogy teljesen szembemegyek a mai divathullámmal. És igen! De nagyon nem érdekel, mert érzem amit érzek, és csak erre figyelek. Mértékkel, tehát nem habzsolva, amíg „ki nem pukkadok”. Ilyenformán néha belefér egy kis nasi, és más. Szerintem bármennyire is furán, vagy valakinek visszataszítóan hangzik, de az ember olyan mint a disznó, mindenevő. Nem vonhatunk meg magunktól semmit, mert a természet ilyenre alkotott minket. Az emberi szervezet így épül fel, és ez több millió éves evolúció végeredménye. Ha ezzel szembemegyünk, és próbáljuk kifordítani a dolgokat, annak rossz vége lesz. Elnézést a személyeskedésért, de nem értem a vegetáriánusokat sem. Fel kell fogni, hogy nem vagyunk növényevők. Nem annak lettünk teremtve, vagy ha így jobban tetszik, nem így alakultunk ki, hanem úgy, hogy mindent kell ennünk. Ez ellen nem szabad „harcolni”, tiltakozni mert megint csak betegség lesz a vége. 

 

Elnézést, hogy a kiindulási témától ennyire eltértem így a végére, de szerintem ezek a fontos kérdések. Tudom azt is hogy a kérések ellenére, nem írtam semmi konkrétat, de szerintem ezeken a dolgokon kell alapvetően mindenkinek elgondolkodni. Megígérem, hogy összeszedem ezt a részét is, és megosztom amint tudom.

 

Gyula

 

folyt. köv.

Írta: Adminisztrátor Kis Gyula írásai | 2009-02-18 00:53
P & N Alliance