• 2015:
•   405
•   276
•   193

2011-ben az ELTE – BEAC Polythlon Szakosztály alapításának 5. versenyszezonjára indítja sportolóit. E jubileum alkalmából bemutatunk néhány munkája – tanulmányai mellett komolyan sportoló ELTE oktatót és hallgatót. Sorozatunk vendégei kiemelkedő szakmai eredmények mellett és hivatásuk adta szoros napi programjuk ellenére is kitartóan és rendíthetetlenül sportolnak. Válogatottként vagy amatőrként. Többfajta sportágat képviselnek, közülük többen számos műfajt is kipróbáltak, néhányan pedig nagy örömünkre más sportokból nyergeltek át a triatlonra, s választották a 2007-ben, az alapításkor mindössze pár fős mag kemény társadalmi munkájára épült, és évente csaknem megkétszereződött létszámú Polythlont.

„A mozgás nagyon segíti a koncentrációt, mert egy másfajta teljesítmény, kikapcsolja az embert és frissen tartja”

– Mizsei Edit – volt ELTE hallgató, Európai Uniós szinkrontolmács

Konferencia résztvevőjeként bármikor előfordulhat, hogy ő szól a fejhallgatóban. Ha elégedettek vagyunk a hallottakkal, nem is tudatosul, hogy ez egy kemény, stresszes munka eredménye, szinte úgy érezzük, azt hallgatjuk, akit látunk. És akkor van rendjén. Ez egy támogató-jellegű tevékenység. Azonban komoly állóképességet, stressztűrést, fegyelmet, csapatmunkát igényel. Ebben segíti Editet a sport.

A tánccal kezdődött – klasszikus balett, dzsesszbalett, később jöttek a küzdősportok, az aerobik, majd felnőttként újra visszatért a tánchoz. Már kisgyerekként tudta, hogy a nyelvekkel szeretne kezdeni valamit, tudatosan készült a szinkrontolmács hivatásra. A táncban inkább a mozgás fogta meg – a folyamatos fejlődés igénye, az összhangra való törekvés a társakkal. Munkájában is törekszik a precizitásra, tudásának fejlesztésére – hat hónapja van az Európai Unió Tolmácsszolgálatánál, de máris új nyelvvel kezdte bővíteni tárházát. A szinkronkabinban nagy a stressz, a szinkrontolmácsok egymásra utaltak – a táncban elsajátított összhang igénye, a magas szintre fejlesztett csapatmunkára való képessége segíti át a felmerülő akadályokon. A tolmács munkája akkor jó, ha láthatatlan. Ez háttérmunka, ami viszont nélkülözhetetlen az adott esemény létrejöttéhez.

A színpadon reflektorfényben van, a kabinban pedig láthatatlan – a kettő jól kiegészíti egymást. A modern tánchoz szükséges fegyelem, koncentrálóképesség, állóképesség mind nélkülözhetetlen a tolmácsolásnál is. Ezért a belgiumi napirendjébe is beillesztette a táncot. És éppen a brüsszeli tánc-csoport révén nyílik alkalma a munkájához elengedhetetlen újabb nyelv elsajátítására.

Mozgás és munka szoros összekapcsolódásának jó példája ez. A mozgás egyrészt szellemi-fizikai kikapcsolódásként szolgál ahhoz, hogy a mindennapok kemény követelményeinek, kihívásainak megfeleljen az ember, másrészt éppen a mozgással kapcsolatos tevékenység segítheti, vagy akár inspirálhatja hivatásbeli fejlődését. S e két stresszes tevékenység – a színpadi fellépés és a szinkrontolmácsolás – sikeres teljesítése esetén olyan eufórikus élményben van része, ami tudásának továbbfejlesztésére ösztönzi mindkét területen.

A riport teljes szövege meghallgatható itt. (forrás: Civilrádió)