Ironman-est 2009
Gyula – aki előző nap érkezett Tunéziából – arról beszélt többek között, hogy az első edzőtábor mindig a kilométer-gyűjtésről szól, tehát semmi résztávozás, sok hosszú biciklizések. Tunéziában ez részben igen ideális, mert sík terepen történik, mert az autók udvariasan nagy ívben kikerülik az embert, ha elég határozottan halad az úton (igaz, kettesével haladtak mindig egymás mellett), ugyanakkor van, hogy kővel dobálózó kislurkók útjába akadhatunk, illetőleg az utakon a homokátfúvás teheti veszélyessé, az állandó sirokkó pedig nehézzé a kerékpáros edzést. Az időjárás a széltől eltekintve egyébként kellemes ilyenkor februárban, és egy ennyire távoli hely és más kultúra arra is jó, hogy az ember kizökkenjen az otthoni hétköznapjaiból és csak az edzésre koncentráljon, félretéve a mindennapos gondokat, dolgokat, feladatokat, így a kemény edzés nemcsak hatékonyabb lesz, de egyben hathatós kikapcsolódás is – pedig turistáskodásra nemigen maradt idő. Talán jövőre többen tudnak a Polythlonból is csatlakozni egy ilyen levegőváltozáshoz.
Az élménybeszámoló után az Ironmanre terelődött a beszélgetés. Több, az Ironmant már egyéniben (egyesek többszörösen is) teljesített sportolónk is jelen volt, így az idén először tervezőket – egyénieket és váltótagokat – több nézőpontból is beavatták a „mire kell számítani” meg a „mit érdemes enni-inni előtte-alatta”, a „hogyan készüljünk fel fizikailag-lelkileg” titkaiba.
Az első, hogy maga egy ilyen versenyre való készülés is egy feladat, amit meg kell tanulni. Meg kell tanulni frissíteni például. Egyrészről ki kell próbálni, milyen táplálékot bír és mekkora adagot a szervezetünk ilyen hosszú távú megterhelésnél. Versenyen újat tilos, tehát a felkészülés egyik legfontosabb eleme ez. Meg kell tanulni, azt is, hogyan öntsük magunkat nyakon vízzel úgy, hogy ne legyen a zokni vizes, mert a vizes zoknis hosszú futással könnyen hólyagosra futhatjuk a lábunkat. Át kell tehát gondolni már a felkészülés elején, és a versenyen is ott kell lenni fejben is. Viszont nem kell izgulni, aggodalmaskodni. Teljesíthető az Ironman olyanok számára is, akik nem rendelkeznek nagy hosszútávfutó vagy úszó múlttal, akik nem 10-16 éve triatlonoznak, sőt, akik nem heti 30 órát edzenek, azoknak is. Tudatos felkészülés, tudatos versenyzés.
Ha már a frissítésről volt szó, felmerültek a triatlonos körökben jelenleg legelterjedtebb termékeket esetleg kiváltó egyéb készítmények, például a magyar kézilabda válogatott sportorvosa által javasolt Basica, a saját – gyógyszertári forgalomban kapható alapanyagokból: magnézium, kálium, C és E vitaminok stb. – összeállított frissítők, ásványi anyagok. Beszélgettünk a verseny előtti ásványi-anyag feltöltés módjairól, tartalmáról. Vajon mit egyen az ember verseny előtti nap? És a verseny reggelén? Erre nincs általános recept, mindenkinek saját magának kell kipróbálni és letesztelni, mit bír. Van, aki tésztát eszik minden mennyiségben, de semmi édességet. Van, aki szalonnás rántottával húzza ki és van, aki óriás szendvicseket gyömöszöl a vázra szerelhető ironman-tokba (ami ugye a pici energiaszeletekre méretezett). Bármi jó lehet, ami kipróbált és bevált.
Szintén nagyon fontos a verseny előtti egy-két hét edzése, sőt a versenyt megelőző utolsó két nap eltöltése is. Verseny előtt közvetlenül már nincs edzés, de hogy mégse érezze az ember úgy, hogy szétesik, le lehet menni egyet úszni, pályát bejárni biciklivel, a beállításokat kell elvégezni, végiggondolni a versenyfelszerelést, bekészíteni mindazt, amire aznap szükség lesz, azaz kell egy konkrét program erre a két napra, alapos időbeosztással, és akkor nincs idő izgulni, nincs üresjárat, bár nincs edzés sem. Ha az edzettség és a felkészülés rendben van, akkor fejben kell leginkább ott lenni ahhoz, hogy úgy igazán oda tudja tenni magát az ember a verseny napján.
Az összejövetel alatt a Margitszigeten éppen Aquatlon Diákolimpia folyt, amin a Polythlon is részt vett négy legfiatalabb, 15 év alatti tagja révén, méghozzá nagyon szép eredménnyel: Székely Benedek IV., Székely Gellért V. helyezést ért el. Szakosztályvezetőnk a két helyszín között ingázott, s közben átadta azt a bizonyos óriás sportszeletet és kulacsot az energiaitallal Márknak, aki elküldte helyes megfejtését a honlapra nemrég feltett videókkal kapcsolatos egyik kérdésre. A három kérdésből az egyik nem kis fejtörést okozott mindenkinek (még a film vágójának is annak idején): a megkérdezett hölgy mit válaszol Péter Attila kérdésére „Miért akar mindenki Ironman lenni?”
Ditte
