Versenykiírás: http://users.atw.hu/egrispartacus/Bukkiki/2012_Bukkuku_kiiras.doc

Eredmények: http://users.atw.hu/egrispartacus/Bukkiki/2012_Bukiki_eredmenyek.xls

Classic táv (44 km - 1600 m szint):
- Molnár Zoltán 5:56

Képek: http://users.atw.hu/egrispartacus/JAlbum/2012_Bukkiki_Sihaz/index.html

Beszámolók:

4:40 felébredek. Ránézek a telefonomra, 5 perc még ébresztőig. Már megint a biológiai órám. Ha akarnék sem tudnék elaludni. Pedig este nem akkortól aludtam, mint akartam. Igaz későn vacsoráztam, és még jó ideig forgolódtam. Talán 5,5-6 óra alvás van mögöttem. Felkelek, összekészülök. Tegnap kiraktam a ruhámat, elkészült a szendvics, minden készen. Benyomom a vitaminokat, a szíverősítőt, a magnéziumot, iszom egy árpafű-por keveréket, egy c vitamint, és indulás. 5:15 A végleges ruháról ott döntök, habár elég jól belőttem, mire lesz szükségem. Az út unalmas, és hosszú. Először rádiót hallgatok, míg pár jó szám megy, aztán Kraftwerkre kapcsolok. Gyöngyös után kel fel a nap. Először egy hatalmas vörös korongszelet jelenik meg. Ezt végig kellene nézni olyan szép. De suhan a táj, kicsit gyorsabban is megyek mint szoktam, szaladnak a fák, a dombok. A nap egyre kerekebb, egyre vörösebb. Készítek pár fotót, a szélvédőn át, de a gyorsaság miatt nem teljesen tökéletes, nem adja vissza a pillanat érzését. Aztán pár híd és tereptárgy után a korong már felkel és kezd eltűnni a felhők mögött, most mint fordított félkorong. Meghallgatok két cd-t is mire odaérek, persze a kevésbé tetsző számokat lapozom. 7 óra pár perc után megérkezem és kis keresgélés után rátalálok a "túra- és versenyközpontra" Van még idő, az átszállító busz, 7:45-kor indul. Tegnap este felhívtam a rendezőt, akkor tudtam meg. Így kényelmesebb, nem kell a menetrendszerintire sietni. Wc, majd rákérdezek pár technikai részletre. A 65 km-esek innét indulnak, ők az erdőn át felfutnak Szilvásváradig, és vissza a 44-es útvonalon. Kemény. Nem vállalnám. Döntök a ruháról, a vastagabb nadrág, minek hátul zipzáros a zsebe. -5 fok és + 7-8 fok között alkalmas. Fentre a kerékpáros végig zipzáros hosszú ujjú. Így minden elfér. A telefon, zsepi csomag a nardrágba és a kocsi-kulcs is ott biztonságban van, plusz egy tartalék csoki. A felső mez alá csak a kedvenc futópólóm kerül. A mez hátsó zsebébe az útleírás és az ellenőrző lap. Deréköv, 6 palack, kettőben víz a többi sportital, a zsebben 3 csoki. Se sapka se kesztyű, csak napszemüveg. Utólag kiderül tökéletes döntés. Elindul a busz, a végén 700 forintba fog kerülni. A buszon kicsit pihenek, lelassítom a légzésem, magamra figyelek. Tele vagyok erővel és energiával. A pulzusom 62-64, nem engedi lejjebb a versenydrukk. Fél óra alatt felérünk Szilvásváradra. Nevezés, cipőkötés, ellenőrzés és rajt. 92.-nek indulok el. Nem sokan leszünk, nem úgy mint a Mátrában. Mindenkinek felírják a lapjára hánykor indul.

8:35. Jó érzéssel kényelmes koncentrált tempóban indulok. Az erdei út tiszta jég, csúszik. Ahol nincs jég ott sár. Egyre megy. Egy ideig egy erdei úton futok enyhe de folyamatos emelkedővel, majd rákérdezek egy túrázóra, mert nem látok jelölést. Ott megy a patak másik partján mondja. Jó lesz figyelni, de szembe süt a nap, nehéz észrevenni a turistajelzést. Pár kanyar után rátérek a jelölt ösvényre. Elindul az út felfelé meredeken Pár kanyar után elbizonytalanodok ismét. Figyelni kell és keresni a jelzést a fákon. Ez lassít. Csúszós jeges havas ösvényen felfelé majd egy kopasz mezőn át fel és fel. Kétszer is megállok átkötöm a bal cipőfűzőm. Először laza volt, másodszor túl szoros lett. Ez fontos, mert a bal lábfejemmel küzdők, a cipő szorítás miatt fáj már hetek óta. Az optimális beállítás szükséges. Egy-egy ragadozó madárvijjogása hallatszik, az énekes madarak még csendben vannak. Itt még a telet őrzi az erdő. Talán 0 fok lehet árnyékban, a napos részeken 5-6 fok. Az első ellenőrző pontot 4,4 km-nél elég hosszú idő után érem el. Eddig 353 m-t emelkedett az út. Meg sem éreztem, de a pulzusom 162. Az emelkedő teszi, de jól írom, ez nem fog gondot okozni. Legalább hozzászokom a savtűréshez, mert 156 körül jobb lenne. Pedig síkon ilyen tempónál 140 alatt marad. Ez kemény. Nem meredek, jól állom a sarat, néha szó szerint. Egyes szakaszok jegesek, egyes szakaszok sarasak. Egyik nehezebb mint a másik. Az ellenőrző pont után egyszer csak szembe jönnek a 65 km-es futók. 20-25 perc és beérnek Szilvásváradig, aztán jönnek visszafelé. Egyre feljebb egyre vastagabb a hótakaró. Nehezebb is futni rajta, megvan fagyva. Benne az elment túrázók lábnyomai. A kitaposott részek még síkosabbak. Felérek a 7750 m-re található Őr-kő-re. Szinte négykézláb kell felmászni, és felfelé sem egyszerűbb. Már 633 m-t kellett leküzdeni. Innét nagyon szép a kilátás. Nem véletlenül "Büki kilátások" a túra neve. Itt minden csúcsot meg kell mászni, nem lesz egyszerű. Lefelé meg is csúszom pár méter után a vastag hó megfog. Aztán a vastag megfagyott hó tetején kell tovább haladni. Még gyakran előzök túrázókat. Segítőkészek, félreállnak. Ha mégsem eltűnik a lábam majd térdig a hóban. Jó hogy a vízálló cipőt vettem, ezért is telefonáltam tegnap este. Végül is otthon hetek óta nincsen már hó. Az 5. ellenőrző pont Tar-kő már 950 m magasan van. Sok jeges, nehezen futható részt követően egy idő után aszfalt út következik és egy nagy mezőn át vezet az út, hó nélkül. Itt egy haskit sétáltató pár, a kutyájuk megörül nekem. Kezd rám ugrálni, leszakít egy kulacsot az övemről. Nem bírnak vele. Megállok sétálok, majd futni kezdek, azt hiszem megfogták, de nem velem fut a bolond, rám ugrál. Ha eddig nem voltam sáros, most már az vagyok. Elkísér vagy 200 m-t közben körül ugrál, mire vissza bírom küldeni. Egy elágazáshoz érek, ami elbizonytalanít. Ismét a próbálgatás jön, mit már eljátszottam párszor. Elindulok egy irányba, de ott nem látok jó jelet. Akkor vissza, a másik talán. Elolvasom ismét a leírást, de ahhoz meg kell állnom, futva nem megy. Sok a megállás értékes percek vesznek, lassan 10-15 perc is összejön belőlük. Nemsokára megtalálom a következő ellenőrzőpontot, egy erdészháznál. 18400m 1053 emelkedővel eddig. Még jó 25,5 km hátra van. Itt a ház felé futva lefotóznak, és terülj-terülj asztalkám vár odabent. Lelkesen mesélik én vagyok az elő érkező. Tea, zsíros-kenyér, süti, csoki, gyümölcs. Iszom két pohár teát és megtöltök két kulacsot. Lenyomok két kis szelet zsíros kenyeret. Jól jön a sós érzés. Itt a házban 5 C fok volt. Indulás. kb. 500m vissza, és újból lyukasztás az ellenőrző papíron. Aztán át egy mezőn és megint az irányt keresgetem. Bizonytalanul lassan futok, majd épp hogy megtalálom, megint elveszik. Félek a tévedéstől, itt kevés a túrázó, nincs kigyalogolva sem az út. A turista jelzések néhol ritkák, de a szervezők a hóra fújt narancs színű nyilakkal és csíkos szalagokkal segítenek. Átfutok egy meg még-egy kisebb hegyen-dombon, és sokszor megállok tájékozódni. Az erdőtele van fakopáncsokkal, kalapálnak. Nem először, de minden más csendes. A nap szembe süt, a futástól nem tiszta a látásom még jó hogy van szemüvegem. A napos és árnyékos oldalak váltakoznak, hol 20-25 cm mély fagyott hó, hol föld és sár. Ezen a szakaszon megint 2-3 alkalommal keresgélnem kell a jelzést, múlnak a percek vele. Aztán egy hosszabb nagyon jeges rész következik. Mikor ráfutok a jégre, mint jégtáncos, a két kezem kirakva próbálok egyensúlyozni és lassítani, de nem megy. Semmi tapadás, mindjárt esek. Nem kell a sérülés. Megpróbálok a szélen futni, ahol hó van, de ferde a felszíne és kemény. Ez nem futótempó, inkább valami túlélőpróba. Pár km is eltelik így, közben a déli fáktól kopasz kanyarokban felolvasztotta a nap és aszfalt kerül a talpam alá, aztán megint jég. Végül bekövetkezik az elkerülhetetlen, kimegy lábam alólam, hopp az első. Fáj a bal csípőm. Felkapaszkodom, felállni is nehéz, lihegek. Tovább futok, a fájás hamar múlik a légzésem rendeződik. Nemsokára újabb sáros szakaszok jönnek, majd megint hó és jég. Egy kereszteződésben elfutok rossz felé. Lefelé vezet cuppogó vörös sár. Jó 600 m után gyanús. Megállok olvasom megint a leírást, valami nem stimmel. Vissza felfelé. Arra gondolok, a Hard futók előbb utóbb utolérnek ha ennyit totojgok. Nem volt csak 50 perc hátrányuk, ha jól sejtem, és az élen futók igazán profik gyorsabbak nálam. Nem baj, de jó érzés elöl futni. Most is buktam vagy 8 percet. Izzadok mint párszor korábban, cseppek csorognak le a halántékomon, a felfelé futástól. Lehúzom a zipzárt félig, és beengedem a szelet a bringás póló alá. Felérek a kereszteződésig, sétálgatok nézegetem. A sarokban a bozóton át fordul le az út. Itt megint hó és sár váltogatva. Tényleg át kell mászni egy vadhálón lévő létrán, ezt írja a leírás is. Aztán lefelé hosszasan, magas talajra dőlt elsárgult fűszálakon gázolva, melyet két lépésenként tüskés indák tesznek akadálypályává.

Nemsokára megint aszfalt út, hosszan száraz jól futható, és még lejt is. Talán 2 km hosszan is. Végre haladni is lehet. A következő ellenőrző pont után sáros úton indulok felfelé enyhe emelkedéssel. Egy kanyarban megint az utat keresgélem, van vagy négy irány. Az ötödik a jó, olyan meredek, nagyobbat kell lépni felfelé mint előre. Három lépés után elcsúszok és a sárba tenyerelek bal kézzel. Letörlőm egy fán, majd a maradékot a nadrágomba. Most az néz ki úgy mintha sárba feküdtem volna. Nagyon meredek, először nem tudok futni fölfelé. A pulzusom a fejemben lüktet. 165-öt ver percenként a szívem. Gyalogolok, a szokásos hatalmas léptekkel. Elmegyek egy fiatal pár mellett utat adnak. Ők rövid távon indultak, biztosnem érintették a vadászházat, csak így lehetnek előttem. Hol sár, hol jég, mindegyik csúszik. Minden 3. lépés után egy lépés visszacsúszás. Felérek, és megint egy dózer út. Balra fordulok, elfutok 300 m-t de nem látok semmi jelet. Visszafutok a becsatlakozásig. Ismét olvasok és tűnődök. Ez lehet a jó irány, hát ismét megindulok. Tiszta jég és kemény hó, alig lehet haladni, Itt a 6 perces km is csak ábránd. Elérek egy pihenőházhoz, majd megtalálom a következő ellenőrző pont irányát. Fel egy csúcsra, ez az Ódorvár. Csodás kilátás. Még szürke a táj, csak a fenyvesek zöldek, abból meg kevés van. Most kellene fényképezőgép. Itt vagyok a 34,7 km-nél, és már 1454 m-t jöttem felfelé. Na még egy10-es van hátra. Ez jó hír már nem lesz sok emelkedő. Innét vissza kell ereszkedni a hatalmas kövek között, inkább mászni a kisházig. Az utcán gyalogolni is gyorsabb lenne. Megint ösvény jeges hóval, enyhén emelkedőn. Aztán elindul lefelé hasonló adottságokkal. Alig lehet rajta futni, tiszta jégpálya és lejt is. A szélén futok az olvadék vízfolyásban. Tocsog a talpam alatt, lemossa a sár maradékait. Egyre lejjebb jutok, fogy a hó is és felváltja a sár. Sár és sár, meg olvadékvíz. Tocsogós ázott erdei út. Itt egy ellenőrző pont ismét van tea, meg minden jó dolgok. Csak teát iszom, túl forró nem is esik jól. Kínálnak mindennel, de van még csokim és italom is, és már csak 8 km van hátra. Ha semmim nem lenne már akkor is kitartana a szervezetem. Megint a tocsogós sáros talaj. Következik még 3-4 db sunyi emelkedő. Most érzem hogy már nincs benne a lábaimban az az erő, mint korábban. Ólmosak és a rárakódott sártól nehéz emelni. Ezek a púpok már nem estek jó, de megyek mint robot előre. Úgy tűnik a Hard-osoknak vagy több volt hátra vagy már ők is fáradtak, de nem értek utol. 41100 m-nél az utolsó ellenőrzési pont. Még egy kis púp és indul az út lefelé. Kellemetlenül meredek, erdei avar kövekkel. Lassabban futok, mint vinne a lejtő, fékezni kell. Féltem a térdemet, ez nem tesz jót neki, habár csak holnapra fog kiderülni. Ahol enyhén lejt, egészen élvezem a tempót. 3 km , vagy már annyi sem. Lassan telik és elérem jelzett kerítést, majd a műutat. Itt megint megállok és olvasom a leírást mégis elrontom, és nem veszem észre a lefelé kanyart. Így túlfutok a lejtős műúton, és mire sejteni kezdem lent vagyok 4-500 m-re a falu közepe felé. Rákérdezek egy házból kilépő lakóra, merre van a célként megnevezett központ. Már maradok az aszfalton pár száz méter kerülő nem nagy gond, és 3-4 perc múlva beérek a célba..

Terv szerint 43.830, de azt hiszem vagy 1,5-2 km-rel rátettem pár elfutásom miatt.

Most érezem kicsit, hogy kiadtam magamból minden energiát és nehéz még lépni is. Két pohár tea, pár perc és már minden jó, jöhet a forró zuhany. Megcsináltam! Nem sokkal ugyan de 6 órán belül a majd 45.5 km-t nem kevés bolyongással evés ivás térképolvasgatás, meg ami belefért.

Indulhatok haza.