Versenykiírás: www.zoldgomb.hu/upload/programDoc/670-hun.doc 

Eredmények:

30 km-t teljesítették: Horváth Ákos, Kocsonya András

15km-t teljesítették: Preznánszky Ditte, Székely Benedek, Székely Gellért, Székely Kolos, Székely Mózes

Képek: http://elteppk.felvi.hu/polythlon.elte.hu/kepek/main.php?g2_itemId=156

www.zoldgomb.hu/html/tartalom.php?lang=hun&oldal=fotoalbum

Beszámoló:

A nevezetes esemény március 25-én zajlott, gyönyörűszép, szinte nyáriasan meleg vasárnap. A BEAC akkorra már hivatalosan megalakult Triatlon szakosztálya máris 7 fővel képviseltette magát, nevezetesen Horváth Ákos, Kocsonya András, akik mindketten a 30 km-es távot teljesítették, és Székely Mózes, Gellért, Benedek, Kolos, Ditte; mi öten a 15 km-t mertük bevállalni egy komoly hasfájásos kórház-járás után. Jómagam anyai aggódásom ellenére bevontam Kolost a döntésbe, aki megsúgta, hogy a vasárnapi bon-bon matiné helyett inkább túrázna. Így lett.

Rögtön a túra elején tettünk egy kis „ismerd meg környezeted” kitérőt, és a Templom utcát felülről is megcsodáltuk. Aztán meglett a Kőbányai útba torkolló pont és innen már egyértelműen vezetett a pálya. Ez 10 perc veszteséget jelentett az előre 3 órásra tervezett menetben.

Még alig értünk az erdőbe, már érkezett valaki a hegytető felől futva! Ekkor már 11 óra elmúlt, töprengtünk hát, hogy ő vajon már a 30 km végén jár-e. Az első ellenőrzési ponton azonban megtudtuk, hogy visszafelé még csak a 7 km-es távból jöttek indulók.

Az előző napi esős, hideg idő után hihetetlennek tűnt ez a meleg. Az út végig gyönyörűnek bizonyult. Mindenfelé pattantak a bimbók, volt olyan versenyző is, aki időnként szünetet tartott, hogy lencsevégre kapjon egy-egy csodálatos, éppen nyíladozó virágot, vagy kis állatot. Hegynek felfelé kellemes útszakaszt jártunk be, néha erősen emlékeztetett a táj a ciprusi Olympos hegy tűlevéllel borított, ritkás fenyveseihez. A második ellenőrző pont után ketté vált a 15 és a 30 km-es táv pályája, itt volt egyben a 7 km fordítója is. Ekkor lefelé vettük az utunkat, bokáig ingoványba süllyedve, csúszkálva, szökellve, néha egyik láb a csapás egyik peremén, másik a másikon. Lefelé galoppozva elhagytunk egy Nordic Walkingos párt, majd a fordító felé, Csobánka határában egy szűk ösvényen szembetaláltuk magunkat egy igen népes, zömében gyerekekből álló csapattal. Itt úgy lehetett csak elférni, ha valamelyikünk felpréselte magát a tüskés bokrok közé, a másik pedig hatalmas sárnehezékkel a talpán cuppogott tova. Néhány dupla Lutzot és trippla-leszúrtat bravúrosan megúsztunk (pedig a Műjégen egész télen ezeket gyakoroltuk!) megérkeztünk a fordítóhoz, ahol egy nagyon kedves szervező nemcsak pecsétet adott a menetlevélre, de teával, vízzel, keksszel és almával is kínált minket.

Felfrissülve visszaindultunk, először a sárdagasztóban, aztán szárazabb lett a talaj, úgyhogy a cipő többlet súlya lassan lepergett. Már csak egy ellenőrző pontot kellett megtalálni, ahonnan viszont végig lefelé tartott az út, így futásba lendültünk. Egy-egy szurdok szélén nézgelődő kiránduló ugyan megakasztotta a tempót, de nem jelentősen. És a gravitáció győzött: a fáradtság ellenére jól esett lefelé iramodni.

Innen ugyan egyedül kellett megküzdenem az eltévedés árnyékával, mert a négy fiú igen rövid idő alatt a háta mögött hagyott, a műúthoz vezető nagy lejtő tetején még láttam a túloldalon a kondenzcsíkukat, amint befordultak a nyaralók közé. Az első ipszilon-kereszteződésnél el is bizonytalanodtam, de szerencsére volt térerő és így útmutatás alapján már abban a meggyőződésben folytattam a cél felé az utam, hogy jó utcán indultam el (utcanévtáblák sehol), ami igaz is volt egy rövid szakaszig, de aztán valahogy a Kőbányai útra értem ki, tehát nagyobb részt tettem meg betonon, autók között (forgalom azért nem volt vészes), mint kellett volna, de ezzel a kis kerülővel együtt még mindig 3 óra alatt sikerült megtennem a távot (azért a panelek között már rohantam, mint az őrült, hogy belül legyek a 3 órán!).

A célban addigra már célkapu is várt, zsíros kenyér, frissítő, és az ajándék-csomag (benne egy doboz cerbonával, ami aztán otthon igen gyorsan elfogyott). Ráadásul a fiúk dupla pontot kaptak, mert a 15 km-es távon bizonyos kor alatt kétszer annyi pont jár (így több esélyük van megnyerni a sapkát, vagy a hátizsákot, amelyek nagyobb pontszámnál érhetők csak el).

Jó lenne legközelebb többen együtt elindulni (merő “önzetlenségből” írom, hátha visszafelé nem kell majd egyedül haladnom).

Ditte