Versenykiírás: http://www.xterra.at

Eredmények: www.sporttiming.at/results/results_show.php?Event_ID=1229&Competition_ID=3261

XTERRA World Tour Austria (1500m úszás, 30 km monti, 10 km terepfutás)
- Horváth Zsolt 3:22:07 (férfi 58. hely, M2 16. hely)

Képek: www.xterra.at/index.php?option=com_rsgallery2&Itemid=55&catid=2

Beszámolók:

szokás szerint bAttilával mentem, kicsit megcsúsztunk az indulásssal, ez egy kicsit idegessé tett, mert így neccessé vált, hogy tudunk-e pályát járni. St Kanzian volt az uticél, ami dél-karintiában van, szóval nincs közel, Griffen alatt még. félúton nálunk Szombathelyen pihi, hatalmas palacsinta party, hálás köszönet anyunak! aztán los gehts nach österreich!
megérkezünk, kicsit nehezen találjuk meg a versenyhelyszínt. nevezés, átvesszük a startcsomagot, ekkor veszem észre, hogy ott áll mellettem a 2005-ös világbajnok francia Nicolas Lebrun. hát igen ez egy világkupa. gyors telefon Tóth Viktornak merre a szállás, majd lecuccolunk és elmegyünk pályát járni. infók alapján saras a pálya, szinte egész héten esett, és nagyon gyökeres, csúszós lejtők vannak, ja és sok szint. sajnos elég sokára találtuk meg a kiinduló pontját a bike pályának, közben összehaverkottunk a sportograf fotósával, aki szintén csak kolbászolt össze-vissza. este még visszamentünk vacsorázni, mert az is járt a startcsomaghoz, meg reggeli, valamint még egy vacsora. a megnyitó ünnepség kicsit laposra sikeredett, este még egy poker party, aztán szunya.
reggel lemegyünk a depóhoz, hisz kezdődik a light verseny, ami mindennek a fele, de még van időnk. reggelizzünk! mi vagyunk az elsők, aztán megjelenik egy osztrák srác, vele jól eldumálgatunk, aztán megyünk a rajtra, mert Póor Brigi indul és esélyes. meg is nyeri a nőit. nekünk még van egy kis időnk, hiszen 1-kor van a rajtunk, addig pihi, összekészítünk mindent, neoprének elő, xterra-n nem korlátozzák a használatát. le a depóhoz, aztán a starthoz, ami messze van, nem kicsit hanem nagyon, majdnem 500 métert kell visszafutnunk majd a depóhoz, persze dombra fel! rajt előtt egy gyors hungary team fotó, aztán már vízben várjuk a rajtot.
elkezdődik! valahogy itt nem rugjuk, ütjük egymást. furcsa, hogy itt nem két körös az úszás, így a bólyák olyan messze vannak egymástól, hogy alig látom. úgy érzem jól megy, de hát minden relatív. kiérek a partra, húzom a cipőm, közben a bokorba kapaszkodok, mert szédülök, aztán futás. x2s-esek húzna el már a bringapályán, óóó... ez nem jó. depózásnál hozom a formám, aztán végre bringán vagyok, ez az én számom, nyomom, jövök fel, mint a talajvíz. nagyon jó a pálya, durva, technikás a sár miatt és nagyon sok emelkedő, vegyesen minden van ebben a pályában, amitől mountainbike-ozás a montizás. egyszer csak azt veszem észre, hogy a bal lábamnak 30 fokos holtjátéka van a pedálban, óóóó.... utolérem Viktort kérek tőle szerszámot, de nincs rajta akkora imbusz, amivel megtudom húzni, próbálom orvosolni máshogy, közben pörögnek a percek. éppen tart, elindulok, nyomom tovább, Viktornak visszaadom a szerszámot, megyek tovább, vége az első körnek, jön a második, érzem, hogy tartalékolni kéne, de nem teszem, frissítek inkább többet. közben újra lelazul a stoplim, kérdezgetem mindenkitől hast du ein werkzeug? have you got a biketool? mire két csajszi a pályaszélén elővarázsolja világ legminibb imbuszkulcs-készletét. mókás, ezzel húzzam meg??? küzdök vele, persze full sár a stoplim, hozzá férni a csavarokhoz nem egyszerű, de azért nyugodt vagyok a finisher éremre hajtok, ha törik ha szakad mindenképpen beérek a célba. közben Viktor beér. újra bringára pattanok Viktortól gyorsan ellépek, csak tartson ki a stopli!!! összejön, beérek a bringáról, jöhet a futás. nagyon szúr az oldalam először a gyomromnál baloldalt, majd a májamnál. na Zsolesz ezt elq...., bringa végén sokat ittam, hogy a futáson ne hogy dehidratálódjak, de ez most fordítva sült el. összekaparom magam, próbálok tempót futni, de fáradt vagyok, de nagyon. amúgy a futópálya eszméletlen szinte végig fenyvesben, csiki-csukis ösvényeken rövid emelkedők, lejtők, imádom az ilyet, de fáradt vagyok!!! az első kör végén rágondolok a nagyatádiakra, hogy ők ekkor már egy maratont futnak, és ettől szinte összerogyok. lemegy a második kör, még befogok pár embert, aztán a végén azért egy sprintre van még erőm, és bezuhanok a célba, nyakamban a finisher medál! megvan! életem legkeményebb versenye volt, már a bringa önmagában elég volt.
58.-nak értem be a abszolutban, korcsoportban 16. helyen. 50-en belül akartam beérni, ez össze is jött volna, 45-ön belül lettem volna, ha nem szívok ennyit, de nem lényeg. sűrű volt a mezőny és nagyon kemény!
röviden ennyi.

Zs