Versenykiírás: www.triatlon.hu/files/events/docs/Orf___I_Orfuman_kozeptavu_triatlon_0119_1.doc
www.triorfu.hu/triatlon/index.php
http://orfutours.k3net.hu/index.php?menu=programok&id=23
(A kerékpár-szinteket megtekintheted: itt.)

Eredmények: www.zalaszam.hu/triatlon/verseny/2010/orfufeltav/index.htm
www.sportido.hu/timing/result.nsf/0/FD2699E480B39E3AC125773F002C15BE?Open

Középtávú OB (1,9 km úszás – 83 km / 970 m szint kerékpár – 18,5 km futás):
- Kis Gyula 3:53:31 (1. hely Magyar Bajnok !!!)
[úszás 24:55, kerékpár 2:17:10, futás 1:11:26]
- Szabó Gyula 4:45:35 (F4 2. hely !!)
[úszás 30:55, kerékpár 2:39:00, futás 1:35:40]
- Margull Dániel 4:55:47 (F1 8. hely)
[úszás 40:23, kerékpár 2:41:58, futás 1:33:26]
- Madarász Gábor 5:03:12 (F4 absz. 8. hely)
[úszás 32:21, kerékpár 2:47:24, futás 1:43:27]
- Orbán Ferenc 5:20:55 (S1 9. hely)
[úszás 37:06, kerékpár 3:05:01, futás 1:38:48]
- Vági Róbert 5:27:48 (F3 16. hely)
[úszás 34:09, kerékpár 2:58:40, futás 1:54:59]
- Hódosi Lajos 5:34:55 (S2 5. hely)
[úszás 35:29, kerékpár 3:14:36, futás 1:44:50]
- Vajk Tamás 5:39:40 (F2 6. hely)
[úszás 42:23, kerékpár 3:00:12, futás 1:57:06]
- Borsós Tibor 5:46:31 (F3 absz. 35. hely)
[úszás 46:55, kerékpár 3:12:04, futás 1:47:31]
- Mórocza Nóra 6:08:40 (N2 6. hely)
[úszás 34:16, kerékpár 4:02:58 (defekttel), futás 1:31:46]
- Székely Mózes 6:22:01 (S1 17. hely)
[úszás 43:42, kerékpár 3:14:49, futás 2:23:30]
- Horváth Bernadett 6:52:39 (N2 8. hely)
[úszás 43:16, kerékpár 3:51:59 (defekt-szerelés, fair-play!), futás 2:17:24]
- Mészáros Andrea 7:00:16 (N2 9. hely)
[úszás 49:29, kerékpár 4:03:58, futás 2:06:49]
- Csörgő László 7:14:32 (F4 25. hely)
[úszás 46:54, kerékpár 3:50:01, futás 2:37:37]
- Kopacz Ágnes 7:34: 29 (N2 10. hely)
[úszás 41:58, kerékpár 3:47:59, futás 3:04:32]
- Massányi Kinga 7:40:36 (S1 1. hely !!!)
[úszás 48:39, kerékpár 4:22:22, futás 2:29:35]

Középtávú váltó (1,9 km úszás – 83 km / 970 m szint kerékpár – 18,5 km futás):
- ELTE-BEAC Polythlon 4:42:49 (absz. 1. hely !!!)
[Bérdi Márk úszás 30:30, kerékpár 2:43:36, Koronika Judit futás 1:28:43]

Képek: http://foto.trimag.hu/100613/

Beszámolók: www.triatlonmagazin.hu/kisgyula/?p=80
www.edzesonline.hu/blog/2375/&item_id=4842&action=comment#comment

www.triatlonmagazin.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=87&Itemid=&ed=3
www.ironman.hu/hu/node/594

Orfűman feladósdi
vagy a pozitív gondolkodás lehúzhatja magát

Szürrealista Nap delelt az égen. Ontotta az UVA sugarakat, az UVB-t se feledte el. Korán reggel már felkúszott a szférába, körbekémlelt, nini, itt triatlonverseny lesz, na állítsuk egy fokkal magasabbra magunkat, nehogy fázzanak a kis eltökéltek.
Persze én mit se tudtam a nap magánmonológjáról, előző nap 2 barátommal indultunk útnak délnek, stílusosan a déli órákban. Kényelmesen utaztunk, még a tetőre se kellett bringát pakolni. Szállás, szieszta. Olvasgatás, tónézés, előbringa, vacsora, móka, kacagás.
Már az úszáson se leltem helyemet a vízben. Na nem mintha az orfűi tó nem lett volna elég nagy. Izegtem, mozogtam, jobbra dőltem, balra néztem, kettes levegővétel, hármas, majd kedvenc veterán versenyzőm Bandi bácsi lábvizére aspiráltam. Jól behelyezkedtem a kényelmesbe, néha megvakartam a talpát, h megvagyok ő pedig úriember módjára nézett hátra időnként. Az úszás rövidebb a kiírt távnál, túl jó időt úszunk, hogy ez reális legyen.
Ki a vízből, mintha tojásokon járnék, mert a földgöröngyökön fájdalmas a lépkedés.
Lábtöröl, zokni föl, kendő fejre, bukó, kesztyű, kulacsban himalája sós keverék, kaja: zabszelet, kókuszrúd,mézes müzli, magkeverék és zéró gél.
A gonosz Manóra könnyedén, (khm) felkaptatok, meg előzök 1-2 embert,(jobbára helyi bácsikat, néniket, na jó egy-két triatlonista is akadt köztök) aztán suhanás lefelé. A síkon örömbringa, eszem-iszom , dinóm-dánom, jól vagyok, elmélkedek.
Az éjszaka mesébe illő volt, kint aludtam az erkélyen, a nagy melegre való tekintettel választottam lakhelyemül a szabadeget. És mivel a szúnyogok nem szeretnek, nem is zavartak a kis dögök. Reggel 4.30 kor keltem, 6-ig ettem: tönköly túrós táskát, magos kenyeret, meg mindenféle hasonlót, és egy algás, szezámmagos-lenmagos keverékkel öblítettem le.
Kávét is ittam. Erről nem tudok lemondani. Tudom jellemtelen, szar alak vagyok- egyesek szerint, hogy a kávéivást nem tudom abbahagyni, élvezni merem.Kettesek szerint nem annyira rossz ez az állapot. Hármasok pedig meg is kínálnak.
Szóval mire a teljes megelégedettség erőt vett rajtam, hogy hű milyen faintosan érzem magamat, rájöttem, h melegem van. Volt kb 35 fok. Az agyamat mintha marokkal szorongatnák, vasabroncsot illesztettek volna a fejemre, és még a lábamban is mintha valami húzódás félét éreznék (de ezt lehet, h csak bebeszéltem magamnak). A spanyol inkvizíció jöhetett volna szakmai gyakorlatra.
Úgyhogy mire az első kör végére értem meg is beszéltem magammal, h mi a búbánatos rossebet keresek itt, ki kellene állni. Á, ez tök jó ötlet, örültem meg, de ezt a kört még végig kellene tekerni, vissza csak nem gurulhatok. A visszafele emelkedőn fáztam!!fájt a fejem, hányingerem volt. Gondoltam ezek napszúrás tünetek. Locsoltam a fejem, már ahol volt locsolni való, de ez nem húsvét, itt csak módjával osztották a vizet.
A második körre kimentem, na most már tényleg ki kellene állni, ha már egyszer elhatároztam. Meg is ideologizáltam, hogy én azért sportolok, mert jól esik, nem vagyok mazochista, abból már kinőttem, sérülésre se hajtok, végül is ez a védjegyem, hogy 5 éve sérülés és balesetmentes vagyok, nem szívatom, mert nincs miért büntetnem magam.
Ha nem megy örömből, nem kell erőltetni.
A kör vége felé vége felé arra jutottam, h ok, ok az idea, de hát nem csinálhatom mindig azt amit eltervezek, (jelesül, h kiállok) és nem lehet mindig flow, nem jöhet mindig össze minden tökéltessen, szóval inkább végigmegyek a harmadik körön (karikánként 310 m szintkül) és különben is edzésnek jó lesz, kell szint, a Dolomitokra. A harmadik körben a síkon már vánszorogtam, úgy éreztem eleven megfövök. Egy jártányi erőm nem volt, olyan biztos voltam benne, hogy nem érek végig, mint csokinyúl az üdvösségben. De hát járás még messze ,egyelőre a hajtókart kell mozgásban tartani. A többiek már rég futottak, mikor én zombi fejjel megjelentem. Odakiáltottam Mózesnek, aki épp gyalogolt a tóparton, h kiszállok. Dehogy szállsz, mondta, gyere futni és ő is kocogni kezdett. Na mondom, ha ő gyalogol, akkor ez húzós lehet. Kb. 5 embernek kiabáltam:kiszááállok, kiszállok. Aztán a depóba érve , mintha nem is én kérdezném, meghallottam a hangom, h a versenybírótól kérdez : ki tudok még menni futni? Van még idő? Persze menj csak, messze még a záróra.
Komolyan, képes voltam kijönni? És a megideologizált, szakszerűen, matematikai pontossággal, képletekkel felépített gondolatsorom?
Nos, neki álltam gyalogolni. Gondoltam a becsület kedvéért gyalogolok egy kört, aztán mosmá’ tényleg kiállok. Végül is 41, 5 évesen van 3 gyerekem, 3 piacképtelen diplomám, papírom van róla, hogy anyanyelvi szinten bírom a magyar nyelvet, van 2 szakmám, 4 ironmanem, 8 maratonom, körbebicikliztem a Balatont, a Magas-Tátrát, a Velencei tavat 10x, megcsináltam a Kinizsi 100-at, Gerecse, Vértes megy egyéb 50-et, Bécst és Budapestet biciklizve egy nap alatt, Bécst és Budapestet csapatban futva, van hitelem, házam, hazám, Istenem, apám, munkám-kenyerem (főleg szezámmagos) 4200 könyvem, súlyom átlagos, fogazatom ép, hajam hennával festett, és ez lenne a 6. középtávom, tehát ha kiszállok a buliból senki meg nem kövezhet, ordíthatja le a fejem, köphet arcul , fejezhet le, de még egy összevont, szigorú szemöldöknyi megjegyzést sem tehet rám. És én se magamra.
Elképzeltem, h visszamegyek a szállásra, lezuhanyzom, megeszem a maradék meggyet, ledőlök az Afrikát idéző teraszon, nézem a tavat és kényelmesen olvasok. Micsoda idill. Mindenképpen jobban járok, mit itt szopni a melegben.
Beértem az első kör végén, egy barátom mellém futott, mondom kiállok, még 2 köröm van , néhány ismerős kiabált, h hajrá Kanga, kiállok gyerekek. Ne már, gyerünk, csináld, szóltak a Lelkiismeret hangjai.
Nézem az órát, végül is, van még idő. A célkapu melletti szivaccsal teli vájdling, abba belemásztam, fejem elmerül a hűs habos vízben, úszkáltak a szivacsdarabok körülöttem, mikor a felszínre feljöttem levegőt venni, mondtam a frissítős csajnak, h kiállok. Te tudod, vonta meg a vállát. Mire a haverom visszanézett, már ott se voltam, gondolta elnyelt a vájdling, eg y titkos föld alatti csatornarendszer, ahova gyűjtik a feladós versenyzőket. De én nem akartam csatornatöltelék lenni, így inkább kimentem futni.
Egyszer csak mellém csapódott egy barátnőm aki váltóban nyomta. (2008-ban Nagyatádon ő volt a segítőm) Kriszta, én kiállok, vinnyogtam. Miért, rengeteg időd van.
Na jó meglátom, de legalább elmegyek folyóügyeket intézni. És én akit a szúnyogok csak keresés után találnak meg, egy bokorba mentem illemhelyre. És akkor, mintha a világ összes szunyogja ott adott volna találkát. Vérittas gonosz kis dögök rávetettétek magukat és szívták a véremet. 200an egyszerre. Anyátok, csapkodtam magam körül, közben dolgom intézve, de a mezemet már kint rángattam magamra az országúton. Épp Bandi bácsi jött , mit csinálsz kérdezte a vetkőző-öltöző jelenet láttán. Szenvedek-nyögtem elhalva. Az jó, gyere- mondta.
A tó túlpartján utolért egy srác aki rám köszönt, h tegnapról emlékszik rám, meg a bringámra (nagy különbség, ilyet nőnek csak hőségben mondunk, így elnéztem neki). Elszórakoztattuk egymást egy szakaszon és futottunk. Szabályosan. Repülőfázisban volt a lábunk. A kanyarban várt a hajcsárman, a nem adod föl wazze, egy vizes kulaccsal.
Bevallom, nekem nem jön be amikor hajcsárkodnak felettem, de így vízzel, tompította az élét. De legalább a szélét.
Aztán a balatonföldvári fiú várt bennünket vizes kulaccsal , meg a slagos bácsi aki locsolta a népet.
Őket tegnap a jóisten küldte.
Felkaptattam a dombon, majd lezúdultam, szóval szedtem a lábam, h szintidőn belül legyek, de hát volt még egy óra húsz percem, és ha közben megüt guta és én visszaütök, vagy egy hínár ver rajtam tanyát és berendezem akkor is beérek.
És futottam és sétáltam, és hajcsárfiú már nem volt a helyén, vele már csak visszafelé találkoztam (egyébként köszönet neki, mert az ostor mellett ott volt a kedves szó és a szeretet) , a kör felétől mosolyogtam, és a célhoz közeledve, bár bele-bele gyalogoltam, vigyorogtam.
Zúgott a célkapu környéke: Kanga gyere. Timi és Elm borult először a nyakamba. Aztán a többiek. Nagyon boldog voltam. Azt hiszem ez látszott. :-)
Aztán jött a bónusz. Nem indult más a korosztályomban, így aranyat akasztottak a nyakamba. Normál körülmények között előszedem a vakok közt félszemű a király közhelyet, de most álszerénység-ide vagy oda, büszke voltam / vagyok magamra. Nem az aranyra, gondolhatjátok, hanem, hogy ennyi negatív gondolat mellett ezt hogy csináltam végig. De végül is mindegy. Végigcsináltam.
Ahogy egy barátom megjegyezte: feltámadt a főnixmadár.

Köszönet azoknak akik biztattak.

És gratulálok Mindenkinek!

Kanga