Versenykiírás: keressétek Kis Gyulát (kis_gyula@freemail.hu)

Eredmények:

3 km úszás:
- Deák Tamás 47:09
- Kiss Bence 48:50

10 km úszás:
- Kis Gyula 2:17:25
- Bérdi Márk 2.47

Képek:

Beszámolók:

10K újratöltve

Immáron második Kistarcsa Tizemen vettem részt az aktuális alapozás alkalmával. A szervezők tartva magukat a hagyományokhoz ősszel, és tavasszal rendezik meg eme versenyt. Összességében ez már a harmadik hosszú távú úszás amit bevállaltam október óta. Kezdek hozzászokni.

Egész komoly kis csapat gondolta úgy ma reggel, hogy végigéli a kínokat, nomeg a 400 fordulót! Persze választható opcióként szerepelt még a palettán 3, 5 és 8 kili is. (Bár szerintem aki elvergődik 8 kilométerig, az már nem fog megállni 10-ig.)

Szóval társaimmal bevettük magunkat a középső pályára, és pontban nyolc órakor nekivágtunk. Nagyon nem izgultam, tudtam mire számítsak. Egyetlen célként azt tűztük ki Márta Melivel, hogy jobb legyen az időnk, mint ősszel (2:19:46). Ennek megfelelően el is kezdtem másodikként egy 13:19-es ezerrel. Persze Dávid, hűen a „hagyományokhoz” akkor már másfél körrel előttünk járt. Majd ezután Nándi állt az élre, és máris repesztettünk egy 12:59-es következőt kilcsit. Nagyon nem esett jól, mondhatni küszködtem. Holtpontról-holtpontra vergődtem 4000 méterig. Szerencsére volt mindig legalább egy lábvíz előttem, így tulajdonképpen, csak vívtam a harcomat magammal. Meglepett, hogy ilyen hamar már ennyire a végemet kezdtem járni. Ennek tetejébe a vádlim is görcshatáron rángatózott. Kezdtem elkeseredni. Rá kellett volna ébrednem, hogy ez innen bizony már csak rosszabb lesz, de próbáltam optimista maradni. Azért 5000-ig valahogy elteltek a méterek, és az idő. Ekkor ismét én vettem át a vezetést, de minden elrugaszkodásnál rettegtem a görcstől. Próbáltam jobban karból úszni, minimális lábmunkával, és a falnál is inkább combból vetődtem el mint vádliból. 6000-ig mondhatni realizálódott az állapotom, de nem kockáztattam, és pihegtem egyet a falnál 2 korty izotóniás erejéig. Innen Meli lábvizén nyomtam 7 kilcsiig, de ismét teljesen kizökkentem, és megint kezdett rendetlenkedni a vádlim. Az utsó 3 kilire fordulva ismét az élen, úgy döntöttem nem adom le többet, inkább előzzenek meg. Jobban esett ugyanis elől úszni. Később a verseny után el is gondolkodtam ezen. Szerintem hosszabb távokon jobb elől úszni, mert hátrébb valahogy mindig alkalmazkodnia kell az embernek, elől viszont úszhatja a saját iramát. Szóval 7-nél a többiekkel való egyeztetés lehetőségének hiányában így határoztam. Lassan kezdtem helyrezökkenni. Olyannyira, hogy nemsokára azon vettem magam, hogy minden fal után olyan erővel rúgom el magam, mint aki most fordul 100 sprinten 50-nél. Egyszóval kezdtem feléledni. Viccen kívül 9000-nél olyan érzésem volt, mintha semmit sem csináltam volna előtte. Bomba jól ment. Mindenesetre Márta Meli úgy úszott el mellettem mintha szemből jött volna. Valahogy beálltam a lábvizére, de irgalmatlan iramot diktált. Úgy voltam vele, hogy menjen, én „már megcselekedtem mit megkövetelt a haza”:)

A vége 2:17:25 lett. Ez bizony 2:20-al jobb idő lett, mint októberben. Elégedett vagyok, mert szinte el sem fáradtam. (na jó ez azért túlzás) .Remélem ezzel már felkerülök végre a cetrend névsorára, mert ezek szerint az őszi nem volt hivatalos.

Gyula