Esemény: Volkswagen Prague Marathon
Idő: | 2009. május 10., 9:00 - 2009. május 10., 0:00 |
Naptár: | Futóverseny |
Helyszín: | Prága |
Leírás: | Versenykiírás: www.pim.cz/index.php?action=main&subject=435 Eredmények: www.praguemarathon.com/en/results-2009 Prága Maraton (42,195 km): Képek: http://polythlon.elte.hu/kepek/main.php?g2_itemId=23281 Beszámolók: A szombati néha napos, néha borult időjárás után vasárnap reggelre szikrázó napsütésre ébredtünk. Már reggel fél nyolckor igen csak volt ereje a napnak. Jobban örültem volna az előző napi borult időnek. Reggel 9-kor volt a rajt Prága főteréről, ahol a rajtvonal mögött több mint négyezren sorakoztunk fel. Én optimistán a 3:15 és a 3:30-as iramfutók közé pozícionáltam magam. Előzetes tervem 3:20 és 3:30 közötti célba érkezés volt, természetesen egyéni csúcsdöntéssel (3:29:03). Pontban 9-kor el is indultunk. Nagyon kellett figyelni a lábunk alá, hiszen főleg az első kilométereken, de később is viszonylag sokat haladtunk macskaköves úton. Az első kili 4:58. Ez éppen jó a még zsúfolt tömegben. A nap továbbra is gőzerővel süt! Az első 5 kilométeren sokkal jobban izzadok, mint kellene. Érzem, hogy az a sok hűtésre elpocsékolt energia biztosan hiányozni fog a végén. A tempót viszont sikerül jól elkapnom, 4:40 és 4:50 között haladok, figyelve, hogy ne erőlködjek. Azután, mintha az égiek meghallgatták volna a több ezer maratonista imáját, elbújt a nap a felhők mögé. Persze továbbra is maradt a közel 30 fok, de a nap már nem égetett. Szerencsére a szokásos öt-kilométerenkénti frissítésen kívül a kettő között (2,5 km-ként) volt még "vizes" frissítő állomás is (víz és szivacs). Ittam is szorgalmasan minden állomáson, hol isotoniás italt, hol vizet. Sajnos egy óra múlva a nap ismét előbújt és így is maradt végig. Igyekszem is a házak mellett árnyékos helyen futni. 10 km-nél 47:43-at mutat az órám, erre nincs is panasz. Később kifutunk a belvárosból. Itt már nincsenek árnyékot adó házak, csak meleg aszfalt, hébe-hóba egy fasor. Félmaratonhoz érkezve az időm: 1:39:38(!) Ennek örülök, bár még soha nem sikerült a második felét is olyan jól megfutni, mint az elsőt. (Gondolom ezzel nem vagyok egyedül.) Továbbra is locsolom a folyadékot magamba és magamra ezerrel. 27 kilinél a megbeszélt helyen találkozom lelkes családi szurkolótáborommal. Gyors pacsi és integetés, azután gyerünk tovább. Kicsit lassulok, a tempóm már inkább csak öt perc körüli. A folyóparton a hidaknál az aluljáróba le és onnan felfutni már nem nagyon esik jól. Egyre inkább érzem, hogy a jobb combom minden talajfogásnál megrándul. A Feri |