Esemény: GreenZone-Békás Időfutam - Budapest Bajnokság (AK 1., 18k)
Idő: | 2009. április 5., 10:00 - 2009. április 5., 0:00 |
Naptár: | Kerékpár verseny |
Helyszín: | Tahitótfalu |
Leírás: | Versenykiírás: www.freeweb.hu/bvkk/content/2009/verseny/09_gzifbb_kiir.pdf www.freeweb.hu/bvkk/index.php?page=2009/verseny/kif_szab Eredmények: www.freeweb.hu/bvkk/index.php?page=arhiv/kbf/09_if Egyéni Időfutam Budapest Bajnokság: Képek: http://polythlon.elte.hu/kepek/main.php?g2_itemId=21208 http://velo.hu/index.php?modul=galeria&kod=350 Beszámolók: www.triatlonmagazin.hu/kisgyula/ Nagy kavarások végeredményeként mégis elindultam a vasárnapi tahitótfalui időfutam verseny, ismertebb nevén, Békás kupán. A kavarásokat arra értem, hogy még múlt hét végén a Bringa-expón döntöttem úgy, hogy indulok, azonban amikor megtudtam, hogy lejárt az online nevezési határidő, inkább letettem róla, mert már csak korai időpontokra lett volna lehetőség. Később viszont (pontosabban tegnap délután) kedves Somogyi Gyuri klubbéli edzőtársam sajnálatos betegsége miatt megüresedett a helye. Így a tegnapi hat órás edzéssel a lábamba este hatkor úgy határoztam, mégis bevállalom. Gondoltam, ha nem is leszek pihent, legalább tudni fogok egy körülbelüli időt 18 kilométeren. Azért legalább volt egy kis időm kipihenni a tegnapi fáradalmakat, mert csak 13:31-re volt rajtidőpontom. Úgy terveztem, hogy otthonról a kitekerés lesz a bemelegítés. Ez meg is volt, és még jóval a rajtom előtt kiértem. Azt elfelejtettem megemlíteni, hogy pénteken vettem át új időfutam gépemet a Karbonától, így volt még egy okom, hogy menjek egy nagyot. Szóval volt egy szűk órám, hogy beállítsam a szintén a Karbonától kölcsön kapott Zipp telikereket, és első háromküllős csodát (ami egymagába majdnem annyit ért, mint az egész cucc cakk-pakk :). Így már csak a rajtra vártam, de egy kicsit eltöltöttem az időt a Polythlonban előttem indulókkal, megpróbálva ellátni őket taktikákkal és jó tanácsokkal. Így maradt kb 5 percem, hogy az azóta kihűlt combizmaimat ismét üzemi hőmérsékletre hozzam. Mondanom sem kell, hogy ez nem túlzottan sikerült. Arra azért elég volt, hogy csináljak két-három megindulást. Lassan beálltam a helyemre, egész pontosan Molnár Ádám jól ismert triatlonos, és blogger mögé közvetlenül, és vártam a rajtom. Profi módon Székely Mózes klubvezetőnk fogott meg, és indított, ezzel is spóroltam 1-2 másodpercet . A rajtot követően úgy gondoltam felveszem az armstrongi stílust, és bekezdek ing-gatya ami szól, aztán visszafelé marad ami marad. Hát ez jó taktika lehet, ha pihent az ember, de én ezt a legkevésbé sem mondhattam el magamról. Annak rendje és módja szerint 3 kilinél már birkóztam nagyon magammal és az áttételekkel. Folyamatosan keresgéltem az ideális fokozatot, ami nem túl jó jel. Jó volt, hogy Ádám mögött mentem, mert így volt ki után menni. A fordítónál már igencsak küzdöttem a savval, de 11:49-es részidővel fordultam (ami egyébként megközelítőleg 46-os átlag!). Már akkor tudtam, hogy esélytelen lesz visszafelé is tartani ezt a tempót. Viszonylag szélcsend volt, de ezen a pályán mindig olyan érzésem van, mintha folyamatosan szembeszél lenne. Hát bejött a jóslatom, visszafelé már minden bajom volt. Főleg a szokatlanul melegtől küszködtem. Azért a 24:37-es összidő nem lett rossz a végén. Ezzel az akkori pillanatnyi állás szerint 2. voltam, holtversenyben Ádámmal, aki meglepő módon másodpercre azonos időt zúzott velem! Summázván a dolgot, és egyben értékelve a saját teljesítményemet abszolút elégedett vagyok. Asszem ismét jó igazolás volt ez arra, hogy jó úton járok a felkészülésben. És persze abban is megbizonyosodtam, immáron sokadszorra, hogy nincs keményebb sport a kerékpározásnál, azon belül is ennél a műfajnál! Gyula |