Versenykiírás: http://www.zalaszam.hu/triatlon/vnaptar2007/duatlonvb2007.htm

Eredmények: www.triathlon.org/assets/ts_files/scroll.php?id=evt&otr=875#
www.zalaszam.hu/triatlon/verseny/2007/gyorvb/index.htm

Age-Group (10 km futás, 36,2 km kerékpár, 5 km futás)

- Mitrócsák László 2:00:33 (felnőtt2 34. hely)

- Székely Mózes 2:13:20 (senior1 67. hely)

- Fröhlich Georgina 2:52:53 (felnőtt2 23. hely)

Képek: http://elteppk.felvi.hu/polythlon.elte.hu/kepek/main.php?g2_itemId=1692
http://www.facebook.com/album.php?fbid=141577492579687&id=100001823104279&aid=30531

A rendezvény honlapján a magyar nyelvű oldal fotógalériájában találtok 49 képet az Age Group futamról, Mitrócsák Laciról már aznap volt fenn két premier plán a bringáján (az egyik talán akkor készült, amit a beszámolójában is ír, de Mózest is lencsevégre kapták: www.duathlon-wch-2007gyor.hu, és elkészült az MTSZ honlapján az eredmények linkben az Age Group futam fotógalériája is rengeteg hangulatos képpel: : www.zalaszam.hu/duatlon/20070520/

Beszámolók: http://www.3x2s.hu/dev/index.php?option=com_content&task=view&id=703&Itemid=76

Az ifjú Polythlon három!! tagja is továbbjutott a budapesti VB válogatóról a győri VB Age Group futamába. Ketten vettek részt, illetve teljesítették is, már az új mezben – a szponzoroknak köszönhetően. Rajtuk kívül a Polythlonosok számos barátja, ismerőse teljesítette a próbát, köztük Frölich Georgina édesapjával, vagy Halász Mariann (őt szoktátok látni, szintén a BEAC pályán edz). Az egész magyar mezőny olyan volt egyébként, mint EGY nagy csapat. Már csak azért is, mert az elit group egyen-meze mellé a szövetség „Hungarian Duathlon Team” feliratú egyen-pólót biztosított az Age Group és azok kísérői számára a felvonuláshoz. A három legnagyobb számban részt vevő nemzetek egyike a magyar volt, az USA és Nagy-Britannia mellett. Ezen kívül Dél-Afrikából érkezett még igen sok versenyző, s az említetteket jelentős számú szurkolótábor is kísérte, úgyhogy Győr a magyaron kívül az angol nyelvtől visszhangzott három napig (és lépten-nyomon „Stars and stripes”-ba meg “Union Jack”-be öltözött drukkereket lehetett látni – a brittek egyébként a célegyenesben minden versenyzőjük kezébe nyomtak egy pici brit zászlót…).

Nagyon hangulatos volt már a megnyitó is: ablakokból kilógó és az utcán álló, zászlót lengető, éljenző és tapsoló nézők között vonultunk fel Győr központjából a kettős Rábán túli Fürdőig, a Fürdő előtti téren sorakoztunk, majd némi rövid beszédek után a résztvevő nemzetek zászlajait lengették meg, elhangzott a magyar Himnusz (elárulom, hogy évek óta először megkönnyeztem!! hiszen vérprofi sportolókkal egy csapatban állva hallgathattam), végül néhány színpadi programmal kedveskedtek a szervezők. Az estét a tésztaparty koronázta. Ezen nem tudtunk ott maradni, mivel mezeink még készülőfélben voltak, hiszen előző napig az elit csoporté volt napirenden a feliratozóban. Igazi Last Minute munka volt, az elit rajtjára nem is értünk vissza másnap Győrbe. Viszont azért láttuk a futam egy részét.

Még este be kellett depózni a több, mint 850 (!) biciklit (ugyan nem mondták, hogy csak a bringákat, úgyhogy megsétáltattuk a többi holmit is), minek következtében Győr főútja, a Szt. István út kellős közepe egy hosszú bringasorrá vált vagy fél km hosszan (a szövetség honlapján nagyon jó képeket láthattok a kígyózó depóról is!), amit önkéntesek és rendőrök őriztek egész éjjel. Háromszáz önkéntes segítette a szervezést, köszönet nekik is.

A depónál beszereztünk a Polythlon számára is egy olyan pólót, aminek hátoldalára az Age Group futam teljes rajtlistáját rányomták. És előfordult azóta, hogy valaki odafutott Koloshoz – mert természetesen a lelkes drukkoló gyerekcsapat is megérdemelt egy-egy pólót –, megragadta és örömrivalgás közepette mutatta másoknak, hogy az ő neve is ott van (már megérte megvenni!). Ha lesz egyszer egy helyiségünk a BEAC-on, akkor az is ott fog díszelegni. (És ha már ezt említettem: kérek mindenkit, hogy ha egyébként kidobná olyan versenyen használt rajtszámát, amin Polythlon színekben indult, akkor inkább hozza el a Polythlon javára, nevével –és ha szeretné, eredményével– ellátva, hasonló célból. Köszönöm.)

Az idő is kedvezett nekünk: a megnyitó napján tomboló viharos szél (pulóver sem volt elég széldzseki nélkül!!) alább hagyott, vasárnap ragyogó napsütésre ébredtünk. A legelső rajt (8.30) idején már kánikula volt, ezt rövid felhős időszakok enyhítették a korábbi férfi futamon, a nők azonban már olyan rekkenő hőségben küzdöttek délelőtt 11-től, hogy több befutót ölbe vittek ki a célkapuból, egy lány elájult a bringázás közben épp a célkapu vonala előtt elhaladtában, de a veterán korcsoport több tagját is ki kellett támogatni a versenytérről. Mindazonáltal a versenyzők zömének még arra is maradt ereje, hogy sprinteljen egyet a célegyenesben, és bajnokként lépje át a célvonalat. Látszott az arcukon, milyen felemelő érzés egy ilyen rangos verseny résztvevőjének lenni (egyébként kísérőként, szurkolóként is az volt!).

A futam után ingyen masszázs is várta őket, amit ki is használtak, állandóan tele volt a sátor. A magukhoz tért versenyzők aztán megrohamozták a zászlótartó állványt, mindenki fényképezkedett saját nemzete lobogójával.

És most íme két igazi VB résztvevő beszámolója – Ginától és Lacitól:

"Gyönyörű tavaszi napon vágtunk neki a győri 2atlon világbajnokságnak! Az
idő mind a futáshoz, mind a bringához ideális volt. Előző este be kellett
rámolni a cangákat a depóba, így aggódtam is szegényért, mert ez volt az
első szabad ég alatt töltött éjszakája (ha a sátrazást nem számítjuk, de
akkor sátor volt fölötte...). : Nagyon jó verseny volt, nagyon jó pályán!
Többen féltünk, hogy ugyanott kell majd menni, mint a tavalyi egyetemista
OB-n, a belvárosban macskakövön, ami bringa- és ízületgyilkos, de
szerencsére tanultak belőle, és új pályát találtak ki! A központ a főtéren
volt, így a gyönyörűszép városháza szolgálhatott hátteréül a dobogós
fotóknak, amin magyarok is bőségesen szerepeltek! Legbüszkébbek a junior
lány válogatottunkra lehetünk, hiszen Ők megnyerték a váltóversenyt! És
mind3 leányzó ORTRI-s... Persze a legnépesebb a mi mezőnyünk volt, a női
összes age group 250(!) fővel állt rajthoz! Nagyon élvezetes verseny volt,
rengeteg mindenféle nemzetiségű (40 ország képviseltette magát!)
szurkolóval!!! Úgyhogy mindenki készüljön a 2010-es bp.-i 3atlon VB-re!
=:-)"

Üdv:
Gina

Utólag bevallom alig akartam elmenni. Úgy gondoltam piszok nagy lebőgés lesz, és semmi keresni valóm nincs ott, meg ilyesmi.

Van egy barátom, akivel igen ritkán látjuk egymást. Jobbára csak akkor, ha én megyek Győrbe, ami úgy évente egyszer fordul elő. Náluk szálltunk meg. Ő is és a felesége is nagyon rendesek. Bár hosszúra nyúló esti programmal (és kisebb lakomával) készültek, megértőek voltak, amikor elmondtam a terveim: tésztaevés, beszélgetés, víz (ivás), alvás, korán kelés.

Szombat délután, amikor felpróbáltam a triatlonos mezt, elég furán éreztem magam benne. (A pocakom miatt inkább tűnhettem parodistának, mint sportolónak... Mindegy.)
A mez szuper jó, szép a színe, tök jó a mintája, igen kényelmes és praktikus is. Más mezeken nem láttam, hogy lenne ilyen kis energiaszelet tartó zsebecske, pedig nagyon jól jött a vesenyen, hogy kéznél volt egy kis plusz energie.

Vasárnap reggel Győr egy igazi világverseny szintere volt. A város, bár hétköznapokon is magával ragadó, ez alkalomból igyekezett még impozánsabb képet mutatni. Az autó forgalom elől három napig lezárt belváros, a triatlonVB-vel párhuzamosan futó két napos sárkányhajó verseny és a köréjük szervezett programok, a Káptalan domb alján és az aranyparton felállított, vidámsággal telt sörsártrak, gyermektánccsoportok, játékok stb-k maradandó élményt nyújtottak az arra járóknak.

A verseny maga szuper volt. Talán befolyásolhatta a későbbi hangulatom, hogy a vesztesek nyugalmával álltam rajthoz. Nem akart szünni a "mit keresek én itt" érzésem és csak arra tudtam koncentrálni, hogy ne fussam el az elejét, ill. ne haljak meg annyira a bicó alatt, hogy ciki legyen a második futásom. A futópálya, miután kiért a belvárosból áthaladt egy felüljárón úgy, hogy egy viszonylag meredek emelkedő után hosszan lejtett. Visszafelé persze fordítva, de nekem ez akor is tetszett, mert alapjában véve szeretem a szintes futásokat.

Sajnos nem indult el az órám, így nem tudtam ahoz igazítani a tempóm. Mint utólag sejteni lehet, ez talán nem is nagy baj. Ki tudja hogy hatott volna rám ha elhiszem, hogy 18 perc alatt csörgettem le az első ötöst? A hivatalos időm 34:29 lett 10 km-en ami ugye elég valószinűtlenül jó, és bringán is kereken 36 kilit mértem. Szóval a pálya el volt mérve, ami meglepő egy ilyen rangos versenyen. (Esetleg van valami amiről nem tudok? Hivatalosan is változott a táv? ) Ez persze az örömömön mitsem csorbít. Mikor befutottam a depóba még volt bent pár bicó. A profik persze már rég kint voltak a pályán, de én nem velük versenyeztem hanem magammal. Az OB előtt idegenként ható gondolatot: "az a cél, hogy fájjon" sikerült belsővé tennem, és azon voltam, hogy okosan haljak meg.

A halál elmaradt, viszont az erőt sikerült jól beosztani. Ez részben a pálya változatosságának is köszönhető. Ha a völgyszerű aluljárókban rendesebben nekizuhant az ember, a túloldalra felvitte a lendület. A fordítok rendszerint olyan helyen voltak ahonnan hamar vissza lehetett nyerni a sebességet. Így élvezetes és kemény volt a tekerés, de elmaradt a hosszú, monoton egyenes szenvedése. Nem tudom mi miatt lehetett, de sikerült egész jó tempókat menni. Az első körben arra gondoltam, hogy biztos van egy kis szélrásegítésem - e miatt paráztam is a visszafelétől - de a másik irányban sem ment rosszabbul. Lehet, hogy megfordult a szél? :))
A bicópálya egy darabig autóúton haladt, majd áttért kerékpár út szerű valamire amikről szintén kellett két kis kitérő "hurkot" tenni. Az első ilyennél zászlós lányok integettek. Annyira nem egyértelműen, hogy egy srác elment mellettük levágva a párszáz méteres kitérőt. Jóval később, mintha ugyan őt láttam volna elhúzni mellettem. Lehet, hogy visszafelé bepótolta a kihagyását.

Hihetetelen jó érzés volt a amikor a bicóútról visszatértünk az autóútra: olyan volt, mintha autóversenyen lennék. Lezárt, 2x3 sávos út, sehol egy ember, a távolból hívogató városháza épülete ahol viszont lelátóról és az út mellől is buzdítanak majd a szurkolók. Gyerünk! Nagyon élveztem a sebességet.

A rajt/cél/depó terület mellett bicóval gyorsan elsuhant az ember. Áginak csak a sziluettje villant be egyszer és talán a mosolya, ami biztosan ott volt. Az emelkedőkön viszont volt egy lány aki minden körben lelkesített, sőt a futások alkalmával is megtalálta a legjobb szurkolói pozíciót. Meg is köszöntem neki a végén - sokunk nevében.

Nagyon jó érzés volt hallani a Székely család buzdítást. Miattatok néha ott is hallottam gyerünk Lacit ahol talán nem is volt senki. :)
Futás közben bekiáltott egy szurkoló: "Gyerünk Magyar!" Azt hiszem ez volt a VB legnagyobb élménye. Megbizsergetett, hogy akárhogy is (nem igazán, és részben, meg áttételesen, meg...), de Magyarországot képviselem.

Ami még erőt adott, az a kajálás és a visszafogottság. Már ekkora távon is számított, hogy izotóniás itallal és energiaszeletekkel tápláltam a testem. Futás után és minden 10 kilinél ittam egy korty vitaládát, + a bicó felénél és 30 km-nél ettem egy kis harapás energiaszelet. Mielőtt a depóba értem úgy belelendültem a pörgetésbe, hogy a bejáratnál majdhogynem el kellett kapnia egy rendezőnek. Ahogy befékeztem, megemelkedett a bringa hátsó kereke. Egy fotós villámgyorsan elémgugolt és lefényképezett. Ahogy magam elé képzelem, baromi jó kép lehetett :)
A futástól bár féltem, nem haltam meg. A végére is maradt erőm. Sőt amikor a célhoz közeledve az előttem menő angol srác belehúzott én is vele mentem. Mikor mellé értem ő még inkább rákapcsolt, így a célba izomszakadáig menő sprinttel értünk be. Nagyon szép befejezése volt a versenynek. Én így éltem meg.

Persze az eredményen látszik a belefektetett munka... ha több időm lesz - márpedig lesz, mert csinálok- akor többet fogok edzeni. Megjött hozzá a kedvem. :)

A verseny utáni, zászlók közötti fényképezkedés is nagy élmény volt. Olyan, amit nem fogok elfelejteni.

Köszönöm Nektek is, hogy ez lehetővé vált!

Laci