Esemény: XVI. Tour de Pelso (Balaton-Maraton/Tihany-túra)
| Idő: | 2007. május 26., 9:00 - 2007. május 26., 0:00 |
| Naptár: | Kerékpár verseny |
| Helyszín: | Siófok |
| Leírás: | Versenykiírás: http://www.tourdepelso.hu Eredmények: www.tourdepelso.hu/eredmenylista.php?lang=hu VI. Tihany-túra (76 km) - Székely Benedek 3:26:33 (férfi 29. hely) - Székely Kolos 5:13:01 (férfi 102. hely) - Preznánszky-Szabó Ditte 5:13:19 (nő 26. hely) Balaton Maraton - XVII. Pelso Kupa és Amatőr Kupa futam (203 km) - Csuhai Sándor 6:08:58 (férfi 75. hely) - Székely Mózes 6:54:35 (férfiK7 25. hely) - Kocsonya András 7:05:14 (férfi 125. hely)
Képek: http://elteppk.felvi.hu/polythlon.elte.hu/kepek/main.php?g2_itemId=2001 (video) http://polythlon.elte.hu/content/view/178/140/ Beszámolók: Ezen a tulajdonképpen négy külön futamból, egyenként más-más távból és részben különböző útnovalból álló versenyen, két versenyszámban összesen hat Polythlonos résztvevővel dicsekedhettünk: Csuhai Sanyi (6:08:58, 75/210), Kocsonya András (7:05:14, 125/210) és Székely Mózes (6:54:35, 25/45) magát a Tour de Pelsot, a Balatonmaratont az Amatőr kupáért távját teljesítették. Nagyszerű eredmények születtek: A Tihany Túra résztvevői között pedig kiemelkedően szerepelt Székely Benedek (3:26:33, 29/160), aki a teljes mezőny 29. célbaérője. Ezzel, legelső gyerekként a célban, megelőzte az első női versenyzőt is, és épp-hogy 11 évesen a Tihany Túra abszolút első (felnőtt) helyezettjétől – akivel Füredig ráadásul a boly élén haladt kettesben!! – mindössze 24 perccel !!!! lemaradva (ami az akarattyai eltévedésének tudható be részben) 3:26:33-s idővel haladt át a célkapun háta mögött 76km-rel! A többiek is kiváló időt mentek életük első országúti versenyén: Preznánszky Ditte (5:13:19, 26/75), Székely Kolos (5:13:01, 102/160). Sanyi kisebb csapattal érkezett, akiknek itt most mégegyszer köszönjük, hogy technikai segítséget nyújtottak, így nem késtük le a budapesti kései indulás ellenére sem a rajtunkat. Ditte
Május 26-án került sor a Tour de Pelso - Balaton Maraton nyílt kerékpárversenyre. Nagy múltú (13. éves az idén) verseny, de sosem volt még ennyi - 400 feletti - induló. A tavalyi évhez hasonlóan idén is sok mindent befolyásolt az időjárás. (2006-ban egész éjjel szakadt az eső Siófokon, s a túra első felében is kb. 5-ször kaptunk kissebb zuhanyt.) Idén az eső nem, inkább az aszfalt folyt helyenként a melegtől. Azonos: körkörös szembeszél a tó körül. Ez nem csak afféle „kerékpáros percepció” a balatoni vitorlák állása önmagában is riasztó volt helyenként! Az útvonalon igazi hegy (cserháti, mátrai értelemben véve) egy sem volt, maradt tehát a stratégiai játék a szél ellen, a bolyban megmaradásra. A TdP ebből a szempontból remek: több tudászintű boly is kialakul, jó esélyel lehet megfelelőt találni. Némi folyadékfelvételi elbénázás okán hamar egy nem túl erős sorban találtam magam, ahol aztán a fogyasztás korrigálása után már nem volt megerőltető az iram (34 km/h átlag). Felzárkózni előrébb járó sorra nem látszott esély, maradt tehát a kellemes utazó tempó. Csak arra kellett közben figyelni, hogy a kényelmesen tartható áttételek közül mindíg a könnyebb pörögjön (a hosszútávú bringázás egyik kulcsa). A csapat erősebb része aztán úgy a 140. km táján gyorsulni kezdett, majd a balatonakarattyai dombon az elitje is szétszóródott (leszakadtam). Innen ezer fok melegben néhány kilométert 23 km/h-val haladtunk egy Osztrák bringással, mivel az előrébb járó, de már teljesen lehervadt kollégáknak ez volt a tempójuk, s a mögöttük felgyűlt autósor ezt a tempót tartotta (előrébb araszolni csak addig lehetett, míg egy túlméretes nehézgép szállító tréler teljesen eldugította az utat - a szembe sáv szintén tömve). A 7. sz úton azután már szabad volt a pálya, illetve végtelennek tűnő lankák következtek és a száz fok miatt - kezünkben sörösüveg nélkül is - szédelegve imbolyogtunk az út széle és fél sávja között. A célhoz Siófokon a korábbiaktól eltérően jól látható jelek irányítottak, s 6 óra 8 perc után a chipes technika révén elhangzott a mennyei pittyenés. A célban üdítő várt és ajándék lovaglós-baseballsapka (???), majd mindenki ebédet kapott. A Lasagne és sütemény igényes volt, bár a nagysága inkább az áruházi kóstolófalatokhoz hasonlított. (2 éves kisfiam biztosan repetát kért volna!) A rendezés nagyon lelkes és mindenre gondot viselő volt, úgy tűnt, hogy jutott idén rendező motor minden bolyhoz. Aki némi kalandra és állóképesség fejlesztésre vágyik, jövőre ne hagyja ki, Május utolsó hétvégéje: Balaton Maraton! Sanyi
Már az utazás során összeverődött egy kisebb társaság a vonat biciklis kocsijában, akik mind a versenyre igyekeztünk. Külön kellemes volt, hogy a verseny reggelén a MÁV egyik büszkesége, a Stadler FLIRT motorvonat ment Siófokra, légkondis utastérrel, tágas hellyel a bicikliknek. Bár a meteorológia záport, zivatart ígért a hétvégére, szikrázó napsütésben rajtolt el a mezőny, és csak egy rövid időre borult be. Az északi parton volt egy futó zápor – miközben sütött a nap – ami annyira helyi volt, hogy sokan el is kerülték. A rajthoz való készülődés hangulatáról Péter Attila gondoskodott. Az útvonal első 9 kilométerét lassú felvezetéssel tettük meg, majd Zamárdiban menetből volt az igazi rajt. Innen még jó darabig tartott, míg szétszakadozott a mezőny. Ahol tavaly problémák adódtak az útvonal követésével, most narancssárga táblákkal egyértelműen jelezték azt, sőt Keszthelyen az egyik kereszteződésben a forgalom megállításával is segítették a mezőny áthaladását. A pálya mentén 4 frissítőállomást helyeztek el. Volt, akinek egyiket-másikat nem sikerült megtalálni, mert pl. az egyik egy benzinkút mögött volt, így jól be kellett nézni. A rajtcsomagban kapott versenykiírásban benne volt a pontos helyük, csak verseny előtt azt kevesen olvasgatták… A frissítőállomásokon bőségesen volt Gatorade, banán, keksz, szőlőcukor. Ugyanaznap került megrendezésre Balatonfüreden a rövid távú triatlon OB is. Úgy jött ki a lépés, hogy a triatlonverseny délután volt, mire a Tour de Pelso mezőnye is Füredre ért, így a két verseny résztvevői egymást buzdították. A déli partra visszaérve már szinte a célegyenesben érezhette magát az ember, hiszen Aligától már csak 15 km a cél. Az idén már nem tévedtem el ott sem, ahol tavaly sikerült – úgy 500 m-rel a cél előtt – így 7:05-ös idővel sikerült célba érni. András
A Tour de Pelso keretében, annak második leghosszabb távú futamaként indult Siófok-Tihany-Füred-Almádi-Aliga-Siófok útvonalon, 76km-es távon a Tihany Túra. Ezen is három Polythlonos indult. Benedek végig irtózatos rohamban tekerte végig az élbollyal Füredig, aztán még mindig a mezőny elején Siófokig pihenés nélkül, úgyhogy – alig 11 évesen – 3 óra 26 perc 33 mp alatt, a verseny első gyerek-beérkezőjeként haladt át a célkapun. Kolos “résztávozott”, azaz, három hatalmas hajrá között kétszer felhívott, hogy most éhen fog halni, bevár és szeretne kapni a hadtáptól (ez voltam én, kb. 10 kilós hátizsákkal a hátamon, benne pumpa, több kakaóscsiga, folyadék, esőkabátok stb.) ellátmányt. Mindkét „etetés” után újabb erőre kapott, úgyhogy be sem tudtam érni, egyedül a Kenesét Akarattyával összekötő lejtőn haladt csak kicsivel előttem, úgymond szolidaritásból, mamát erősítendő. A korai startnak köszönhetően az út jó részén alig tartózkodtak rajtunk kívül a bicikliúton. A meleg azonban már induláskor rekkenő volt. Külön komp vitte a versenyzőket Szántódról Tihanyba! Több száz biciklis a kompon és „no auto” – ez volt ám a felemelő látvány! A füredi depót és futópálya egy részét mi is láttuk, sőt, bele is keveredtem egy kicsit birka módra követvén az előttem haladó családot, de aztán észbe kaptam, hogy mintha triatlon verseny lenne és gyorsan kievickéltem onnan. A célban pedig Péter Attila várt mindenkit kedves, elismerő szavakkal, valamint egy kis lasagna,üdítő és – annak, aki jókor érkezett – édesség. Ditte
|
