Esemény: 19. Samsung Bécs-Budapest Szupermaraton (okt.19-23., 319,7k)
| Idő: | 2008. október 19., 9:00 - 2008. október 19., 0:00 |
| Naptár: | Futóverseny |
| Helyszín: | Bécs |
| Leírás: | Versenykiírás: http://szupermarathon.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=27&Itemid=56 Eredmények: http://szupermarathon.hu/index.php?option=com_docman&task=cat_view&gid=27&Itemid=62 Összetett Bécs-Budapest (383,0 km - 1310 m szint): 1. nap Bécs-Pozsony (92,0 km - 160 m szint): 2. nap Pozsony-Győr (83,5 km - 10 m szint): 3. nap Győr-Tata (63,4 km - 60 m szint): 4. nap Tata-Budakeszi (59,7 km - 480 m szint): 5. nap Budakeszi-Városliget (21,09 km - 150 m szint): Képek: kepek/main.php?g2_itemId=17112 http://szupermarathon.hu/index.php?option=com_zoom&Itemid=133&catid=21 Beszámolók: Amióta én futok a Bécs-Budapesten nekem ez az egyik kedvenc versenyem, nagyon hangulatos és igazi csapat emberré kovácsol a napok folyamán én nagyon szeretek rajta indulni! A mostani csapat is nagyon összehangolódott és mindenki odatette magát teljes mértékben! Én magammal nem voltam nagyon elégedett mert a maraton után még jobban kijött az Achiles ín sérülésem ki is hagytam egy hetet, kérdéses is volt az indulásom, de végül elvállaltam. Nem tettem rosszul így utólag, bár futhattam volna jobban is!:) Igen a 46 másodperc bosszantó, de hát így sikerült ennyit tudtunk kisajtolni magunkból. Így is szép eredmény, bár ha mindenki egészséges és jobban sikerül a felkészülés az első helyezett is bajban lett volna!!:) De ez így volt jó ne legyünk telhetetlenek! A vízilovak jelentés meg én így most nem tudom elmondani honnan kaptuk pedig mesélték, de megfogom érdeklödni és megírom:) Nem emelek ki senkit mert mindenki a legjobb tudása és erőbeosztása szerint futott mert ez nem egyéni hanem csapat verseny! Jövőre az első helyet fogjuk megcélozni!!!!:)
Roland
Szerénységem már volt legalább 5-ször ezen a versenyen, de mindig az döbbent meg - résztvevőként is -, hogy az emberi szervezet mennyire teherbíró. Milyen magas szintű teljesítményre lehetünk képesek, ha olyan helyzetbe kerülünk, hogy egymás utáni napokon kell versenyszerűen hosszútávokat futni. Mondom ezt azért, mert a szakirodalom és persze a tapasztalat is azt mondatja velem, hogy a versenyekre rá kell pihenni, az utolsó héten már alig valami.... És akkor eljön az ember egy ilyen szupermaratoni versenyre, napi /beosztástól függően/ 10-27km-t lefut úgy, hogy attól sokkal jobbat különben sem tudna, és akkor az utolsó napi félmaratonon mégis megy egy tök korrekt iram, aminél pihenten csak 2-3 perccel tudnék gyorsabbat. Sőt vannak akik csak fél perccel futnak rosszabbat a legjobbjuknál... Kicsit hosszúra nyúlt ez a kis bevezető, de ezt mindenképp le akartam írni, mert ez a tapasztalat rámutat arra a tényre, hogy verseny előtt persze ki kell könnyíteni, de azért kb. egy hét alatt valószínűleg bármilyen verseny előtt regenerálódik és feltöltődik a szervezet. Sőt, véleményem szerint az ezen felüli pihenés már csak ront a formán.
Na, de vissza a Bécs-Budapestre. Azért írom így, mert bár Pozsonyt is érintette a verseny, de nekem ez a város egyáltalán nem volt szimpatikus. A szervezők 2006-tól vezetik erre a verseny útvonalát, ami ezáltal rövidebb lett. Sajnos így kedvenc városomat, Sopront is kikerültük idén.:-( Szívem szerint én visszaállítanám az eredeti útvonalat, ami keményebb de szebb is. A verseny 2 héttel a maraton után volt, ahol elég jól teljesítettem. Semmi kimagasló, de a maratonon szinte törvényszerű "fal" a szokásosnál kevésbé vetett vissza. Ez apróság, de a verseny szempontjából ezt nagyon jó jelnek tekintettem. Gyorsnak nem voltam/vagyok gyors,de az aerob alapjaim a szokásosnál szilárdabban állnak.
Első nap úgy alakult, hogy a csapatból én pihentem (minden nap pihen valaki,mert 5 fős a csapat,de egy nap csak 4 ember fut). Ez nem túl előnyös, ugyanis a fennmaradó 4 napot egybefüggően kellett teljesítenem. De mindegy, valakinek ezt is be kellett vállalni. Így viszont másnap megkaptam az aznapi leghosszabb 27 km-es etapot. Tulajdonképpen nem bántam mert ez az a szakasz, ahol Szlovákiából átfutunk magyar földre. Ez valahogy mindig nagyon jó érzés.....átfutottam a Duna hídon, és mintha jobban ment volna a futás is! Szerencsére sikerült együtt futnom a későbbi győztes váltó csapatának az emberével, akivel ügyesen összedolgozva (volt némi szembeszél) egymás szélárnyékát kihasználva kb. 3'25"-ös iramban abszolváltuk a távot. A többi nap is kb. ilyesmi tempó volt jellemző, csak rövidebb távokon. Ráadásul sokkal jobban meg kellett szenvedni az eredményért.
A harmadik napon 22 km-t mentem, ahol egy nagy bolyban futottam. Mire beértünk a váltóhelyre az eredetileg kb. 10 fős csoportból 3-an maradtunk. Persze nagyot hajráztunk, hogy a néhány másodperces előnyt a váltó ember hasznosítani tudja...
A negyedi nap: Tata-Budakeszi. És egy kis hullám völgy. Minden szempontból. A terepviszonyokat, és a teljesítményt illetően is. Jó tanulság lehet mindenkinek, de persze nekem leginkább: lejtőn is el lehet készülni. Mert ugye milyen a lejtő? Ha jól meg akarjuk futni, ahhoz erő is kell, mivel egy magas pozícióban meg kell fogni a mozgást, ráadásul némileg fékezni is kell. Egy szó mint száz, nekem ez nem sikerült túl fényesen. Persze itt már azért senki nem olyan acélos, és tudat alatt készülünk a másnapi záró-félmaratonra, de talán épp ezért akinek van ereje, itt sokat ráverhet a másikra. Időközben a csapatunk magabiztosan tartotta a harmadik helyet, és úgy látszott, hogy a második sem elérhetetlen. Estéről estére nagy kupaktanácsot ültünk, a lehető legjobb taktika kidolgozására, és buzgón latolgattuk az esélyeinket.... de azt azért nem gondoltuk, hogy nyomorult 46 másodperc fog dönteni. Egy ilyen versenyben, ahol csapatok közt akár fél órák is lehetnek...
Tehát eljött az uccsó nap. Félmaraton, aminek az eleje egy jó kis combos kaptató, majd egy kicsit hosszabb emelkedős rész után végig az Istenhegyi úton brutál lejtő. Az előző napi rossz tapasztalatok alapján én egy kicsit lassabb kezdésben, majd egy visszafogott lejtmenet után egy gyorsabb befejezésben gondolkodtam. Egy nagy fejreállás az utolsó napon végzetes hiba!! A csapat egész heti munkáját teheti tönkre. Szóval tényleg elég visszafogottan kezdtem, és ez kivételesen most jó volt mert a lábam relatív friss maradt, így 5 km után sorra kezdtem utolérni az embereket. Ez a tendencia egyébként végig kitartott... Csak az a fránya 46 mp....
Szóval a Váci vizilovak csapata harmadik lett. Ezzel egyébként semmi probléma. Ragyogó eredmény, csak.... az a rohadt 46 mp... csak azt tudnánk feledni :-))
Gebregab
1. nap: http://szupermarathon.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=120&Itemid=84 |
