A Polythlon csapata 11 vállalkozó szellemű sporttársból állt - akik mesébe illő akadályok - pl. kevés úszás-edzés lehetőség, lerobbant autó, levonatozás átszállással bicajjal stb. - leküzdése árán is mindenáron elindultak a verseny valamelyik futamán, többen életükben először ezen a távon, vagy akár triatlon versenyen: Ács Viktor, Bérdi Márk, Dorner László, Ferenczi Balázs, Juhász Hajnalka, Kocsonya András, Preznánszky-Szabó Ditte, Székely Benedek, Székely Gellért, Székely Kolos és Székely Mózes. További hárman szerettek volna eljönni, de családi programok közbeszóltak.

A pálya majdnem teljesen sík. A hely gyönyörű, csöndes, forgalom alig van. A gáton futás idéntől frissen aszfaltozott úton indul, bicikliúton folytatódik, majd felvisz az Erőmű hídjára. Talán szokatlan, hogy a tótól a töltésen felszaladva viszonylag hosszan kell futni mezítláb a depóig, ami a strandon kívüli parkolóban kapott helyet. A hűvös időjárásra való tekintettel érdemes volt neoprént beszerezni (a tó 20,3 fokos volt!), de a viharos szél ellen nincs érdemi ajánlat. Sajnos jövőbelátó volt az étkezésre figyelmeztetés, ugyanis a szervezők-rendezők a középtávon egyáltalán nem gondoskodtak az ilyenkor szokásos táplálásról: a 80 kilis kerékpártávon kizárólag vizet adtak – ez aztán az állóképesség-próba! -:(

Az eredmények, de főként a teljesítés remélem mindenkit kárpótolt, „ami nem öl meg, az erősít” mondják a triatlonosok, s a fél-ironman tényleg erről (is) szól. Külön gratuláció az ELTE hallgatók női csapatának, akik ARANYÉRMET szereztek az Egyetemnek, és Sztanyek Timinek a Pedagógus OB női győztesének!!

Ditte

Némi szorongással vártam a középtávot, mert mégis csak hosszú a táv, másfelől a nyílt vízben nem volt elég rutinom. Kíváncsi voltam arra is, hogy vajon milyen lesz a szervezés. Nos, ez utóbbi nem volt megfelelő színvonalú, a futást leszámítva a frissítés egyenlő volt a nullával. A viharos szél a futósapkámat valószínűleg elfújta, és a verseny után a talált tárgyak között nem volt. Hát a depó felügyelete is levizsgázott, és az eredménylista is elég gagyi (például semmi részidő).

DE lássuk a lényeget: a rajt előtt egy cseppet ideges voltam, mert már a mezőny bedepózott, és csekkolt, amikor én még a könyöklőmet szereltem a bicajra és állítottam a nyerget. Mindenesetre Hajninak nem kellett kidepóznia, én egyszerűen csak ráragasztottam a vázra az én rajtszámom. 1 perccel a rajt előtt felmázolták rám a 164-est, aztán irány a 21 fokos víz, neoprénben. A kezdeti bokszolás után ráálltam egy jó ritmusra, de a szél sokszor szinte dobált a vízfelszínen. 48 perc pancsolás után irány a depó, neoprén le, bukó fel. A bringán begyűjtöttem jó néhány embert, de viharos szél miatt jócskán kevesebbet mentem a reméltnél. Sokszor szinte hegyi fokozatokat használtam az ellenszélben, ráadásul a pulzusmérőm is megadta magát. Amikor megérkeztem a depóba, Márk már elkezdte az első futókörét. Úgy gondoltam, hogy innen már nem sikerül utólérni, és szép egyenletes tempóban haladtam, a bringán igyekeztem spórolni. Minden ellátópontnál frissítettem. Aztán lassan felzárkóztam, és végül a hamradik kör végén elmentem Márk mellett. A befutó után eléggé elfáradtam ,de a 05:20:30-as végeredménnyel teljesen elégedett vagyok, már csak azért is, mert ez volt az első komolyabb triatlonversenyem, másrészt azért, mert tudom hogy nem edzettem túl sokat.

Mindenesetre nekem nagyon megtetszett ez a táv, ahol tényleg 3 és nem 2 tusáról van szó. Itt nagyon fontos a kiemelekedő bringás teljesítmény, és persze a helyes visszatáplálás (1 PowerBar szelet, 1 fél banán, 1 PowerBar zselé + víz, dinnye). Ezúton gratuláció minden BEAC-os részére aki Kiskörén ott volt, külön Dorner Lacinak aki az első triatlon versenyén ment végig, 1 SPORT csokival és 1 palack vízzel.

Viktor

A verseny célja számomra a szintfelmérés volt, hogy mennyit kell még fejlődnőm úszásban és kerékpározásban. Nos, a válasz: iszonyú sokat...Az időjárásra egy rossz szavunk sem lehetett, nem úgy a vízminőségre és a vízhőmérsékletre... Asszem kicsit átfagytam, és a mezőnyben kb. 3 sporttárs jött ki utánam a vízből. A biciklinél szintén óriási adag hátrányt összeszedtem, mindvégig csak az zakatolt a fejemben, hogy csak jussak el a futásig, akkor nem lesz gáz. De az első két számban nagyon elfáradtam, ezért nem maradt annyi erőm a futásra, amennyit szerettem volna, ettől eltekintve elégedett vagyok az eredménnyel, habár sokat kell még javítani a technikámon. Minden csapattársamnak gratulálok, asszem ez egy jó kis verseny volt, nem bántam meg, hogy nem a Fertő tó kerülésre mentem...Dedicated to Ákos:)

Laci