Leírás: |
Versenykiírás: www.matraberc.hu/info.php?id=56
Eredmények: www.matraberc.hu/event.php?id=56&ev=2008&n=0
Férfi (56 km, 2930 m szint):
- Dorner László 6:29 (5. hely !!!)
- Kocsonya András 11:42 (181. hely)
Képek:
Beszámolók:
A túra előtt napokig esett az eső a Mátrában, én azonban a jól bevált rövid futógatya+rövid futó felső kombinációval vágtam neki a túrának. 6 órakor rajtoltam, hogy ne kelljen előzgetni a túrázókat. Fél liter ananászlé(kabala),2 energiacsoki, amit a márciusi futóverseny 1. helyezéséért kaptam, és egy banán volt az útravalóm. Sirokról indul a túra, az első 20 km-en az országos kéktúra útvonalán, ezen a szakaszon az összes szint felét, 1500 méter szintemelkedést teljesítenek a túrázók. Mondanom sem kell, igen hamar bőrig áztam, amikor éppen nem esett, akkor a vizes cuccaim kókadoztak a testemen:) Hihetetlen érzés volt, amikor a ködfelhő hirtelen megszűnt, majd ismét megjelent, ahogy egyre feljebb haladtunk. Kissé alulöltöztem, az eső mellett nagyon erős és hideg szél fújt. A Kékestető előtt nem sokkal megcsúsztam és végighasaltam egy hatalmas nedves sziklán, de szerencsére kézre estem, és nagyon örültem, hogy megúsztam azzal, hogy úgy néztem ki, mint egy varacskos disznó. A tavalyi részidőmnél 8 perccel hamarabb értem a Kékestetőre, ahol a második ellenőrző pont volt (az első Oroszlánvárnál, 10,6 km-nél, itt egy lajtoskocsiból vizet adnak). Kékestetőn instant leves és víz várta a túrázókat. A Kékestető után egy hosszú lejtős, és igen veszélyes, hatalmas kövekkel, sziklákkal teli szakasz következett, ahol esésem következtében igen lassan, óvatosan, lépésenként haladtam, míg túrabottal rendelkező sporttársak valósággal lezúdultak a lejtőn... Ráadásul itt indult a rövidebb túra, a Hanák Kolos, emiatt rengeteg turistát kellett megelőznöm.A kedvenc frissítőpontom kb. 28 km-nél található, ahol mindig örömet okoz a szervezők által biztosított szörp. Ezután mozgó ellenőrző pont következett, de mivel csak rám köszöntek, de semmi tábla vagy ilyesmi nem volt, én visszaköszönés után tovább futottam, mire utánam kiabáltak, hogy menjek vissza. Szegény szervezők is egész nap áztak-fáztak(20 óráig lehetett beérni a célba), volt ahol még ponyva sem volt fölöttük. Ezután következett a Galyatetőn levő ellenőrző pont, ahol az egyik rendező utánam kiabált, hogy “Hajrá, nagyon jól mész”, ami nagyon jól esett. Itt indul a másik résztúra, a Múzsla. Ezután egy hosszabb ereszkedés következett, Vörös-kő előtt egy turistaházban meleg tea várt, elkortyolgattam egy-két pohárkával, aztán uzsgyi tovább. Innentől ismét a turisták előzgetése következett, ki előzékenyen, ki fintorogva állt félre, gyakran halottam a “Vigyázzatok, megint egy futó” kiáltást. Ágasvár(39 km) felé haladva sok szintet vettünk föl, itt következett be a számomra legfájdalmasabb pont: Ismét elestem egy sziklán, de ezúttal a térdemre, ráadásul egy olyan hegy oldalában, ami igen magas volt. Így a hátralevő több mint 20 km-t fájó jobb térddel tettem meg, de szerencsére sikerült valamelyest a bal lábamra terhelni a futást, így teljesítményben nem sokat vett vissza, inkább csak már nem esett olyan jól a futás így fájó lábbal, mint azelőtt. Ágasvár után ereszkedés lefelé, ismét csúszós sziklákon, ekkor ért utol KJT, akinek praktikus túrabotja is volt, ezért egyszer sem esett el idáig. Ekkor tehát véget ért a “Loneliness of a long distance runner” című filmem, és együtt futottam az ország egyik legjobb hosszútávfutójával. Egyszer felvetette, hogy úgy emlékszik, nem ezen a jelzésen kellene mennünk, én nem értettem egyet, de mivel az itinerem(útvonalleírás) úgy elázott, hogy elő se szívesen vettem, ezért fölöslegesen visszafutottunk a kereszteződésbe, ahol egy nő szólt, hogy “jó fele mentetek” Mindenesetre jót beszélgettünk a táv hátralevő részén. Mátrakeresztes után következett az utolsó gyilkos szakasz, ahol a hírhedt Múzsla hegycsúcsra, 400 méterről 807 méterre kell felkapaszkodni 6 km alatt. A Múzsla után már csak 8 km a táv lefelé a célba, Szurdokpüspökibe. Megnyomtuk a futást, csakhogy az utolsó szakasz annyira sáros és csúszós volt, hogy az egyik emelkedőn többször is visszacsúsztam, még egy fa sem volt, amibe kapaszkodhattam volna, ráadásul megint elestem, de már nem számított, mivel sokkal sárosabb már úgyse lehettem volna, viszont a futócimbora kisebb előnyre tett szert, mivel ő itt sem esett el egyszer sem. Ennek köszönhető, hogy végül 1 perccel előttem ért célba, pedig nagyon döntetlenre állt a dolog... Így végül az 5.helyen végeztem, 17 percet javítva a tavalyi időmön, pedig akkor a sárnak nyoma sem volt. Annyira sáros voltam, hogy az oklevelet és jelvényt is csak hosszas kézmosás után tudtam átvenni:) Nagyon elégedett voltam az eredményemmel, ráadásul az indulóknak mindössze 56 %-a érkezett be, a szokásos 75-80 % helyett. Összességében nagyon jól esett, a végén pedig epilálással is felért, míg kb. negyed óra alatt eltávolítottam a tetemes mennyiségű rászáradt sarat a lábamról, majd Kiskörét lazán alulmúló jéghideg vízben lezuhanyoztam.
Laci
|