Leírás: |
Versenykiírás: www.ironman.hu/node/11
www.triatlon.hu/index.php?op=events&type=maindata&event=39
Eredmények: www.zalaszam.hu/triatlon/verseny/2008/nagyatad/index.htm
www.ironman.hu/node/321
www.championchip.hu/eredmenyek/detailed.php?EventId=Nagyatad08DAd&Action=List
Díjazott váltó (3800 m úszás, 180 km - 650 m szint kerékpár, 42,195 km futás):
- ELTE Polythlon 8:38:20 (1. hely !!!!!)
[Csajági Tímea úszás 49:39, Pálfy Máté kerékpár 5:00:33, Szabó Gábor futás 2:48:08]
- Monty Polythlon I. 10:51:29 (11. hely)
[Csajági Eszter úszás 56:07, Batár Gábor kerékpár 6:40:16 pedáltöréssel, Dorner László futás 3:15:06]
- Monty Polythlon II. 11:26:48 (18. hely)
[Mátyási Zsófia úszás 1:27:38, Borsós Tibor kerékpár 6:12:03, Horváth Ákos futás 3:47:07]
Egyéb váltó (3800 m úszás, 180 km - 650 m szint kerékpár, 42,195 km futás):
- Pálfy-Szakács duó 10:05:23 (4. hely !, a legjobb duó !!)
[Szakács Dávid úszás 1:32:48, Pálfy Márton/SzD kerékpár 5:11:53, SzD/PM futás 3:20:42]
- SzinyeiDék 11:26:02 (28. hely, családi váltó !)
[Szinyei Dalma 1:10:49, Dávid /Dániel kerákpár 6:10:30, D/D 4:04:43]
- Monty Polythlon III. 12:10:02 (47. hely, az egyetlen U18-váltó !)
[Turós Máté/Horváth Gergő úszás 1:08:17, Székely Gellért/Benedek/Kolos kerékpár 6:38:50, SzG/B/K 4:22:55]
- Polythlon Smile 14:18:01 (64. hely, női váltó !)
[Preznánszky Ditte/Juhász Hajnalka úszás 1:41:53, JH/PD/Varga Judit kerékpár 8:09:13, JH/PD/VJ futás 4:26:55]
Egyéni (3800 m úszás, 180 km - 650 m szint kerékpár, 42,195 km futás):
- Bérdi Márk 11:32:19 (absz. 70. hely, felnőtt 46. hely, OB felnőtt 23. hely)
[úszás 1:03:24, kerékpár 5:58:20, futás 4:30:35]
- Vági Róbert 11:40:13 (absz. 77. hely, felnőtt 52. hely, OB felnőtt 27. hely)
[úszás 1:14:03, kerékpár 5:59:55, futás 4:26:15]
- Kiss Bence 11:40:46 (absz. 80. hely, felnőtt 55. hely, OB felnőtt 28. hely)
[úszás 1:12:34, kerékpár 6:23:16, futás 4:04:56]
- Rózsa Sándor 12:25:35 (absz. 134. hely, senior1 25. hely)
[úszás 1:39:10, kerékpár 6:27:49, futás 4:18:33]
- Szabó Gyula 12:30:22 (absz. 142. hely, felnőtt 100. hely, OB felnőtt 44. hely)
[úszás 1:13:43, kerékpár 6:26:43, futás 4:50:35]
- Székely Mózes 13:45:45 (absz. 234. hely, senior1 38. hely, OB senior1 13. hely)
[úszás 1:36:03, kerékpár 6:58:07, futás 5:11:35]
Képek: kepek/main.php?g2_itemId=14491
www.ironman.hu/image/tid/67
www.zalaszam.hu/duatlon/20080823/
http://foto.triatlonmagazin.hu/080823/
http://picasaweb.google.hu/berdimark/NagyatD
http://fotoalbum.hungarotel.hu/olahtamas2008/3926#2
http://nagyatad2008.zakka.fotoalbum.hu/galleryview/
http://picasaweb.google.hu/valeria.garai/XMan_NagyatD_2008_08_23#
(video) http://polythlon.elte.hu/content/view/175/148/
(video) http://polythlon.elte.hu/content/view/174/131/
(video) http://polythlon.elte.hu/content/view/173/132/
(video) www.ironman.hu/node/338
(video) www.triatlonmagazin.hu/index.php?option=com_seyret&Itemid=0&task=videodirectlink&id=24
Beszámolók: www.triatlon.hu/index.php?op=news&art=523
www.triatlonmagazin.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=149&Itemid=1
(Kis Gyula) www.triatlonmagazin.hu/kisgyula/2008/08/24/ironman/
Sokféle verseny van, sokféle távon teljesíthet az ember, de egy IM az teljesen más. Én először 14 évesen hallottam róla, egy versenypólón olvastam a távokat, meg azt, hogy "ironman". Nekem akkor elég is volt annyi. De 2006-ban a fonyódi féltáv után már sejtettem, hogy nincs mese, egyszer neki kell veselkednem. Azon a féltávon nagyon elkészültem, és Rózsa Sanyinak még mondtam is utána, hogy az egyik tanulság az, hogy futni futni futni kell még többet, a másik meg, hogy reálisan egy IM nekem legközelebb 2009-ben nézhet ki. Ehhez képest már tavaly majdnem neveztem, idén pedig már nem volt menekvés, nyomni kellett. Két tanulságból kettőt buktam, de ez legyen a legnagyobb baj.
Csütörtökön mentünk le Atádra. Az utolsó napok pihenéssel, sok-sok evéssel és ivással teltek. Csütörtök este még Atádon a kollégiumban aludtam, péntek este már Gyékényesen Sanyival, Lacival, Bencével és Bence tesójával, aki – miközben este nézte, ahogy lázasan keverjük az izo italokat, pakolászunk – megjegyezte két slukk cigi között, megfontolt hangsúllyal, hogy "hát, srácok, kemény dolog ez az élsport". :-). Aztán 11 körül végre ágyba kerültünk. Azt még megbeszéltük, hogy beállítsuk-e az órákat vagy majd az ágyúszóra, esetleg a "Final countdown-ra" ébredjünk. De végül 5-kor sikerült felébredni.
Gyors pakolás: kulacsok, gélek, szeletek elhelyezése, depózás, aztán nyomás csekkolni. A hajnali gyülekezőnek, rajt előtti ceremóniának és magának a rajtnak is egészen kivételes, más versenyekhez nem fogható hangulata van. Én személy szerint nem bántam, hogy meleg volt a víz és nem kell neoprén. Bemelegíteni nem volt sok idő, így az első pár száz méter kapkodósra sikerült, de aztán elkezdtem élvezni az úszást a gyönyörű tiszta vízben. A kezdeti kis bunyókat leszámítva az első kör eseménytelen volt. Leginkább szépen libasorban vagy kettesével haladtunk. A második körben már jócskán visszavettem a tempóból, de nem bántam meg. Kényelmes depózás után bringára pattantam és indultam Atádra. Eseménytelen volt az első 75km. A kavicsos erdei utat leszámítva szépen lehetett menni. Rendesen vissza kellett fognom magam. Folyton a pulzusomat néztem, amivel jól el is szórakoztam. Talán túl erősen húztam be a féket, de fogalmam sem volt, hogy milyen 180km után maratonit futni. Maratonit már futottam, de 180km-t nem tekertem még sosem. A három kis kör már érdekesebb volt a nagy szembe szél miatt. Kb. 150 km-nél éreztem, hogy erre már nehezen tudnám ráfogni, hogy jól esik. Minden körben pár percet lassultam, de végül 6 órán belül, kényelmesen, alig elfáradva leszálltam a bringáról. A 180km érzésre úgy sikerült, ahogy ideális esetben terveztem. Semmim nem fájt. Ez is érdekes, mert ha el is mentem bringázni 1-2 órát, azonnal fájt a nyakam, hátam; de most semmi. A depózást nem kapkodtam el: lezuhanyoztam, megtörölköztem, tiszta zoknit húztam, ledőltem aludni (na jó, azt nem) és aztán húztam ki futni.
Az első 4-5 kör nagyon jól ment, érzésre túl jól, időre pompásan, de onnantól elkezdtem lassulni. A táv felénél vészesen fogyni kezdett az üzemanyag. Sajnos bringán a tervezettnél kevesebbet ettem és ez most jött ki. Hát igen, bringán zabálni kell, sokat. 25km körül már csak egy gélt tudtam magamba erőltetni... Nem esett jól. 25-30km között durva nagy belesétálások, alulmotiváltság lett úrrá rajtam. Éppen hogy nem ültem le. A kezdeti 13 perces körökből így lettek 20 percesek... Az utolsó 10km-en Racsek Évivel rángattuk egymást. Nehéz lenne eldönteni, hogy mikor melyikünk volt éppen jobban vagy rosszabbul, de ha nem futunk együtt, akkor a frissítő állomásokon kívül még kb. ötször annyit sétáltam volna. A gél nem, viszont a körönkénti "gyerünkmárk" bekiabálások innen-onnan még nagyon sokat segítettek. Ilyenkor már csak a körök száma lebeg a szemed előtt. Pulzussal már rég nem foglalkoztam (rémesen alacsonyan volt már, a szervezet behúzta a kéziféket), inni is csak azért ittam, mert tudtam, hogy kell. Az utolsó egy két körre viszont össze szedtük magunkat, kellemesebb volt, mint reméltem.
Nagy élmény volt. Aminek külön örülök, hogy igazából közben és utána sem volt az az érzésem, hogy "soha többet". Ha legalább annyit tudok edzeni, mint idén, akkor jövőre is megyek!
Márk
*
**********************************************************
*
Elmesélem Neked, milyen volt az Ironmanen…
Az alábbiakban az ELTE Polythlon közel 30 fős Ironman-csapatának három legfiatalabb tagja mondja el élményeit. Fogadjátok őket szeretettel!
Én a testvéreimmel és még két úszó fiúval indultam. A két pécsi srác egy-egy kört úszott. Aztán Gellért, a nagyobbik bátyám biciklizett. Utána Benedek, a kisebbik bátyám, majd én, és az utolsó kört a kisebbik bátyám. Aztán felváltva futottuk le a maratont, ami 16 kör volt és összesen 42 kilométer. Az utolsó kört Benedek futotta. Az utolsó 50 méteren vele együtt én, Gellért és a két pécsi srác futotta le, és ezért együtt futottunk be a célba. Még este tűzijáték is volt, de azt már nem vártuk meg. Másnap eredményhirdetés, záróünnepély és utána nagyon finom ebéd volt. Én jövőre is szeretnék menni az Ironmanre.
Kolos
Az idei Ironmanen a triatlon csapatunkból rengetegen voltunk. Segítők és versenyzők is. A nyitó ünnepség a verseny előtt volt. Itt (mármint a helyszínen, a nagyatádi sportcsarnokban) lehetett átvenni a rajtcsomagot. Elmondták a versenypályának az útvonalát és az új szabályokat. Másnap 6:50-kor indult az egyéniek rajtja, és 7:10-kor a váltóké. Az úszás a Gyékényesi tóban zajlott, a győztes idő 49:28 perc volt. Az első úszónk Bérdi Márk volt 1:03:24-es idővel, és az első váltónk Csajági Tímea 49:39 perccel. Egy gyors depózás az úszás után, és indulhat a 180 km bicikli. Talán ez a leghosszabb, mert meleg van, és sok idő és sok energia, de az Ironman ezzel jár. Aztán még egy maraton, ami idén 16 kör volt. A győztes idő Major Józsefé 8:20:26. Remélem Te is velünk tartasz a következő Ironmanen.
(Utóirat: nem fogod megbánni.)
Benedek
Az Ironmanen, mint mindig, idén is jó volt a hangulat. (Ezt bárki igazolhatja!) Mi is, mármint akik ott voltak a csapatból, nagyon jól éreztük magunkat. Nekem az tetszett az Ironmanen, hogy mindenki egyöntetűen szurkol, az is aki nem ismer, sőt még azok is, akik a versenyből csak az előttük, illetve mellettük elhúzó biciklistákat látják. Az is tetszett, hogy a speaker állandóan lelkesítette az összes embert. Szerintem azért a 75 km-es körre rakhatnának ki több frissítőt, de csak ez volt az, ami a kedvemet szegte, egyébként úgy gondolom, hogy ez egy jó erőpróba és egy jó verseny. Ha szeretnél, jövőre te is jöhetsz!
(Ui.: a csapatban is szívesen látunk!)
Gellért
*
************************************************************************
*
Nekem ez - a nagy visszatérés volt -.
Nem is tudom, hol kezdjem. Ott, hogy mennyit kínlódtam a balesettel, hogy milyen hülye voltam tavaly, hogy minimális edzéssel, 2 hét kórházból egyenest az Ironman-re mentem. Csak a szívem vitt nem az eszem. Szerintem hagyjuk, ez a múlté.
Inkább azzal kezdem, amit Zakariás Géza mondott nekem, mikor átadta az érmet. Örül, hogy fel tudtam állni a baleset után.
Hát én is, de nagyon!
Csütörtökön indultunk barátnőmmel, Dettivel, aki elsőre nagyon jó segítőnek bizonyult a pályán. Régen hozzám járt szadi tornára, majd most májusban találkoztam vele a Nagyréten futás közben. Azonnal megfertőztem! 1 hónapon belül elkezdett triatlonozni, mindent megvett, és elhatározta, hogy 2009-ben ott lesz Nagyatádon. Az út elején beugrottunk Fatimához. Kaptam tőle gélt, regenerálót, és egyebeket. Természetesen megnéztem a picit is, gyönyörű. Éppen édesdeden aludt, teljesen ellazulva.
Nagyatádon pályaszállás, a rendőrséggel szemben, egy nagyon kedves családnál. Nem először voltam náluk, így már otthonosan mozogtam. Elmentünk felvettük a kis csomagot, majd Detti elment pályabejárásra. Este tésztaparti, majd közvetlen utána étterem. Kicsit keveselltük a tésztát.
Péntek reggel úsztam 300m-t, majd bőséges reggeli, bevásárlás stb. Közben megjöttek Kemecsei Dóriék is. Természetesen délután pakolás, pumpálás, töltögetés, és szortírozás, melyik számhoz milyen felszerelés kell, és egy nagyon laza kocogás.
Este megnyitó, de már görbül a szám széle, könnyezik a szemem. Újra itt!
Abban biztos voltam, hogy sikerül. De vajon hogy? Életemben először nem izgultam. Tudtam, hogy sokat edzettem, és reménykedtem.
Szombat:
Ébredés hajnali 4-kor. Sajnos nem sokat aludtam. Szerintem az ágy nagyon rossz helyen volt. Állandóan hasogatott a fejem, mikor lefeküdtem. Valami vízvonal lehet ott. Hajnalban kifeküdtem teljesen a szélére, akkor megszűnt a fejfájás. Szóval ébredés, kávé, fél zsemle, pakolás a kocsiba, irány Gyékényes. Még mindig halál nyugodtan. Gyékényes depó helyem egy fűzfa alatt volt, úgyhogy nem tudtam csak derékszögben lehajolva pakolni. Nem akartam bántani a természetet, ezért megkértem a versenybírókat, valahova tegyenek át. Azt mondták, így jártam. Hát akkor nekiálltam gallyazni. Sajnáltam, de letördeltem az ágakat. Nem hiányzott, hogy összekaszaboljon, esetleg beleakadok, leszedi a szemüvegem. Ekkor érkezett meg Anna, sírdogálva az izgalomtól. Na, én is rázendítettem. Dettinek leadtam ruháimat, majd indultam melegíteni. Imádom ezt a tavat! Finom, selymes a vize, könnyű benne úszni. 6.40-kor kitereltek minket a vízből. 6.50-kor jött a Vangelis zene, a papi áldás. Ágyúlövés, rajt. Ahogy vettem a levegőt, néztem a napfelkeltét. Már fényesen, de alacsonyan sütött. Hmmm, hogy is mondjam. Akkor azt kértem, Istenem adj erőt, hogy végig tudjam csinálni!
Nem kezdtem gyorsan, nehogy magas legyen a pulzusom. Tudtam, hogy sokan leszakadnak már az első bója előtt, fölösleges harcolni. Annamari mellett úsztam el, gondoltam segítek neki, együtt edzünk, nagyon drukkoltam neki. Beúsztam elé, hogy hátha el tud jönni velem a lábvizemen, mint edzéseken. Sajnos, nem sikerült neki. Én viszont kifogtam egy jót. Első kör végéig szépen lazán úsztam rajta. 5. nőként jöttem ki. Futás után vissza. Néhány melltempó, mert a futástól egyből felugrott a pulzusom, majd nyomtam tovább. Próbáltam most a stílusra figyelni, hosszan előrenyúlni. Bejött! Gyönyörűen kezdtem felúszni az előttem levőkre, és megelőztem 3-4 úszót. A vége előtt párszáz méterrel utolértem egy fiatal srácot. Szegénykém össze-vissza úszott. Na, ő biztos 4km feletti távot teljesített. Nem bírtam nézni mit csinál! Leállítottam, és szóltam, hogy jöjjön a lábvizemen, felvezetem a célig. Jött is, kapirgálva lábamat, de legalább egyenesen. Így lett 1:12 az úszás. Nem hajtottam, könnyedén úsztam, ezzel meg voltam elégedve. 58. helyen jöttem ki.
Depózás gyorsan ment, majd irány a bringapálya.
Kerékpár:
Kezdődött számomra a legnagyobb munka, hiszen a bringa a mumus. Mindenféleképpen javítani akartam az időeredményemen. Gyors kajálás, pulzusnézés, aztán toltam. Persze ésszel. Próbáltam nem elszállni pulzusilag. Az első órában 163 körül volt, aztán normalizálódott a 145 körülire. Sokan elmentek mellettem, bíztattak. Köszönöm! Volt, aki még tolt is rajtam egyet, hátha gyorsabb leszek :-). Az első 75km-t már lassabban tettem meg, mint 3 évvel ezelőtt. Igaz, az más pálya volt. Jól éreztem magam, nem volt semmi gondom egy láncleesésen kívül. Úgy érkeztem Dettihez, hogy semmi bajom, jó a kedvem, minden rendben van. Kimentem az első körre, ahol már szembesültem a széllel, de még nem volt vészes. Vártam, mikor jön valami holtpont, de semmi. Ez a köröm viszont a legjobb lett az eddigi Ironman versenyen bringázott körök közül. A második is stimmelt időben, nem sokat romlottam. Többen megjegyezték, hogy jól nézek ki (mármint, hogy nem vagyok halálomon) és szépen nyomom. Tényleg nem is volt semmi baj, jól voltam, bár itt már nagyon zavartak az úthibák. Aztán a harmadik már nem volt kellemes. Megerősödött a szél, és már minden keresztben lévő úthiba nekem egy nagy gödörnek tűnt, akkorát ütött. Próbáltam hozni, az előző versenyeken elért bringás időt, de 4 perccel kicsúsztam. Viszont soha nem esett ennyire jól a 180km. Mármint, hogy nem nyűglődtem, annyit. Máskor már az első kiskör is gyötrődés volt. A végén még játszottam a gondolattal, hogy beváltanám 2 bringakörre a maratont. Leszálltam a bringáról, irány az öltöző.
Gondoltam lezuhanyozom, mert tiszta só volt a vállam környéke, derekam. Mentem is a zuhanyzóba (már megint a meztelen pasik:-) ), ahol is 2 zuhanyból 1 foglalt volt. Nyitom a másikat, de csak forró víz volt. Próbálkozom, próbálkozom, nem jön hideg. Majd szóltak, hogy nem működik. Hát ez király! Egy zuhanyzó ennyi emberre! Vártam egy picit a másikra, aztán fogtam magam, kint megeresztettem a csapot, és lelocsoltam magam. Felhúztam a cipőmet, leadtam a csomagot, aztán hajrá. Indultam futni.
Futás:
Elindultam az első körömre, mosolyogva, mert nagyon jól voltam. Bevettem egy kataflamot, mert a térdeimet éreztem, hogy kicsit fájnak, jobb megelőzni a bajt. A parknál elsírtam magam, éreztem, hogy meglesz, újra meg tudom csinálni, ha nem jön közbe semmi nagy baj. Azt nem mondom, hogy könnyedén futottam, de vitt a lábam, nem sétáltam bele. 7. körig egyenletesen 16-17perceket futottam. Aztán beütött a krach. :-( Iszonyú hányingerem lett, és hát - ööö wc-re is nagyon kellett mennem. Hogy most ez a kataflám, vagy a dinnye volt, nem tudom. 1 körön keresztül gondolkoztam mi legyen. Vártam, hátha jobban leszek, de nem. Na, irány a szállás (pályán). Sajnos közel egy környi időt töltöttem ott. Aztán már semmi nem esett jól. Közben az eső is elkezdett szemerkélni, egyre erősebb lett a szél. Sokszor belegyalogoltam. Az időm egyébként sem volt jó, így már nem érdekelt az, hogy javítsak. Közben mindkét achillesem elkezdett fájni, és a bal térdem is. A bal talpam fele folyamatosan görcsölt. Már gyógyszert nem mertem bevenni. Fáztam az eső és a szél miatt, és egyre gyengébb lettem. Sétáltam- futottam felváltva. Annát látva mindig belelkesedtem. Csak mosolygott, mosolygott, vitte a szíve előre. Jó volt látni! Majd eljött az utolsó kör, és a cél. Cél előtt Péter Attila benyomott nekem egy jó kis zenét, amire próbáltam néhány táncmozdulatot tenni. Visszanézve videón, hát nem nyernék vele sehol. Teljesen szétesett volt. És a cél! Hú de boldog voltam! Megcsináltam, igaz nem túl jó idővel, de megvan a 3. Ironman, és a korosztályos Magyar Bajnoki cím. 20 női versenyzőből pedig a 11. lettem.
Tanulságok:
Azt hittem behozható az a 2 év kihagyás, de nem, ezzel még várnom kell. Fogyni kell még, bár 10-el kevesebb vagyok, mint baleset után.
Amit tudtam, mindent megtettem edzéseken. Mentem hóban, esőben, sárban, akaratosan, mert volt egy célom. Ennyit sikerült kihozni belőle.
Köszönet mindazoknak, akik kezdettől buzdítottak a visszatérésre, tartották bennem a lelket betegen.
Markusnak az edzéstervért, tanácsokért. Tóth Csabának az úszóedzésekért, és Gézának, a Bringavarázs bolt mindenesének, aki összerakta a versenyekre a kis Pinarellomat. Dettinek a frissítésért, szállításért, cipekedésért.
Mindenkinek, akik a versenyen lelkesítettek, bíztattak jó szavakkal, mosollyal!
Jövőre biztos ott leszek!
Marianna
Vasember lettem!!! Most már én is tudom milyen érzés átfutni a célon egy ironman után. Felemelő, az biztos! Abban a pillanatban olyan furcsa érzés keríti hatalmába az embert, hogy azt csak az értheti meg, aki már érezte. Belőlem is kitört az előtte megtett 226 kilométer összes fájdalma, és szenvedése, és bevallom kicsit lekonyult a szám széle, és talán még egy könnycsepp is kicsordult a szememből. Tényleg van abban a mondásban valami, hogy „Ezer ok van arra, hogy feladd, és mindössze csak egy, hogy befejezd.”
Fogalmam sem volt előtte mire számítsak, és ez egész héten annyira nyomasztott, és stresszelt, hogy teljesen agyára mentem a körülöttem lévőknek (ezúton is bocsánatot kérek tőlük). Éppen ezért kihasználtam a Zánkán nyert 1 hetes nyaralásom, és elhúztam kikapcsolódni. Jót is tett. Majd közeledve a hét vége felé egyre jobban éreztem magam. Tudtam, hogy erős vagyok, és felkészült, csak még el kellett hitetnem magammal.
Péntek délután érkeztem meg Nagyatádra. Felvettem a nevezést, tettem-vettem, leadtam a futócuccomat, majd elhagyva a várost kikocsikáztam Csurgóra, ahol a szállásom volt. Iszonyatosan teliettem magam! El sem tudom mondani mennyire. Majd megnéztem még 2 filmet dvd-n, csak hogy ne a másnapon idegesítsem magam, és ezzel jól el is álmosodtam.
A verseny napján 5-kor ébresztett az órám. Nem akartam már nagy zabálásba bonyolódni reggel, csak 2 banánt vertem be, és már pattantam is a kocsiba. Vak sötétbe indultam Gyékényesre, de nem kellett aggódnom, hogy eltévedek, mert hamarosan egy szép kis karaván közepén találtam magam. Leérkezés után még egy kis bicikliszerelés, gélragaszgatás, meg ilyenek. Bedepó, wc, és már a parton is voltam úszósapkában. Igazából időm sem volt felfogni, hogy most egy majd 9 órás küzdelem vár rám. Kevés úszásbemelegítés után, kigyalogoltam a rajtvonalhoz, és 300-ad magammal vártam annak a bizonyos ágyúnak az eldurranását.
A rajt ellövés után próbáltam rögtön Balázs lábvizére ugrani, csakhogy erre Zoli is igényt tartott. Ezért volt egy kis lökdösődés köztünk. Nem éreztem magam túl jól, talán a testem még egy kicsit az ágyban volt. Aztán 4-500 méter körül ébredtem fel, és már csak 2-en úsztunk az élen Balázzsal. Kb. 1500-ig mentem vele, és utána hagytam elúszni, mert nem esett jól az irama. Inkább szépen komótosan a saját tempómban úsztam. A második kör vége felé bevallom már eléggé fáztam, alig vártam, hogy a partra evickéljek.
Kifutás közben borzalmasan jó érzés volt a tömeg bíztatása, hiszen a verseny közben annyira egyedül van az ember, ilyenkor minden ilyen pillanat nagyon tud doppingolni. Szóval másodikként ugrottam a bringára. Kis öltözködés, helyezkedés után lassan felvettem az utazópozíciót, és elkezdtem tolni. Meglepően jó érzés volt, bár egy kicsit még macskás voltam az úszás miatt. 10 kilinél ért utol a „Bringakirály”. Kegyetlenül elsuhant mellettem. Esélyem sem volt ráállni az iramára, pedig én is haladtam! Azért látótávolságon belül maradt 40 kiliig, így maradt valami motivációm. De utána semmi, csak a falvak lelkes szurkolótáborai öntöttek belém erőt, ami kellett is mert egy kicsit elanyátlanodtam Nagyatádba érve. 75km = 1óra52perc! Láttam a kijelzőn. Hűha! Akkor haladtam! Nem is lassan. Akkor lehet, hogy jogos volt, hogy kicsit elfáradtam?!
Mindenesetre az első kiskörre fordulva, még tökéletes kontroll alatt tudtam tartani magam. Szépen meg is tettem, de ahogy másodszorra érkeztem vissza Nagyatádra, észrevettem, hogy hoztam Zolin! Hát ekkor szépen jött is az a bizonyos „vörös posztó effektus”. És a második kiskörre úgy romboltam ki mint egy fékevesztett állat! Nagyon megindultam, szét tudtam volna tépni a láncot, plusz még a közönség buzdítása is rádobott egy lapáttal. Mint utólag kiderült ezt nagyon nem kellett volna, mivel a harmadik körre teljesen megfeküdtem. Nagyon nagy szenvedés volt, és még a Józsi is utolért. Viszont én is Benőcs Zolit. Így maradtam a 3. helyen a kerékpár végéig. Ha így utólag belegondolok 170 kili környékén esélyt sem éreztem arra, hogy akár egyet is tudok majd lépni a futópályán. A depózásom nagyon kényelmesre sikeredett. Kedélyesen elbeszélgettem az öltözőben a nénivel aki a zsákokat adta ki. Egy kis pisilés, és usgyi ki a futópályára.
Meglepően, a körülményekhez képest frissen indultak el a lábaim. És ahogy utólag az eredménylistát nézve látom, hogy 4óra 39perces nettó kerékpáros időm lett! Ez 38,5 km/h átlag. Ahhoz képest, hogy 5 órát terveztem… Hát elég lett volna egy 4:50 is mert ezt kamatostul megfizettem a futáson. Bár annyira nem haltam be, de iszonyú volt átütni azt a sok holtpontot. De gondolom ezt nem kell kifejtenem azoknak akik ugyanúgy végigcsinálták. Egyszóval 30 kilitől a végkimerültség, és az ájulás határán lötyögtem.
Így utólag szeretném megköszönni a TVK-s csapat segítségét, a frissítéseket, a jó tanácsokat, és a szurkolást.
A lényeg, hogy célba értem, és nem is akármilyen idővel: 8:48:52! Nagyon örülök neki, és elégedett vagyok. És bár a futás közben ezerszer is megfogadtam, hogy soha többet, ahogy átszakítottam a célszalagot, tudtam, hogy ennek lesz még folytatása…
Kis Gyuszi
|