Versenykiírás: http://www.zemplenmaraton.hu

Eredmények: http://www.zemplenmaraton.hu/result.php?file=maraton-kategoriankent.html&year=2007

Kismaraton (30 km, 750 m szint)
- Borsós Tibor 2:30:12 (felnőtt 22. hely)

Képek: http://elteppk.felvi.hu/polythlon.elte.hu/kepek/main.php?g2_itemId=5220

www.systemsport-hun.com/object.20fb020d-1d68-43d5-bb98-90295848b285.ivy

http://zm_gallery.hl-hosting.hu/main.php?g2_view=core.DownloadItem&g2_itemId=6330&g2_serialNumber

Beszámolók:

Sohase szerettem igazán a Zemplén Maraton pályáját. Ha ránéz az ember a szinttérképre, egyáltalán nem ijesztő, sőt barátságos, ráadásul 30 km nem is egy nagy táv. Ez éppenséggel igaz, de már évek óta kb. annyi idő alatt teszem meg ezt a 30 km-t, mint a Bükk Maratonon az 55-öt... nem véletlenül :). Mindenhol nagyon rossz az út, alig lehet haladni, és ez a lejtőkre is igaz: gyakoriak a mély, keskeny nyomvályúk, plusz a nagy kövek. DH-s alkatoknak, bátor embereknek ideális, nekem nem.

Előző nap értem haza Bécsből kb. 7 órányi vonatozás, némi késés után kb. 22:20-kor. Másnap reggel 7-kor már indultam is otthonról, de már csak Szerencsig kellett vonatoznom. A verseny eléggé felemásra sikerült. Elég jól kezdődött, de végül nem sikerült túl jól. Az időjárástól nagyon féltem - utólag elmondhatom, teljesen jogosan -, mert a forróságot, tűző napsütést nagyon nem bírom. "Szerencsémre" kb. 30-35°C lehetett az egész versenyen, és mivel nagyrészt irtáson haladtunk, ezért jóformán végig a tűző napon tekerhettünk - fel is adták jó sokan, egy embernek még infúziót is adtak - igazából inkább az lepett meg, hogy csak egynek.

A rajt jól sikerült. Nem volt kedvem elölről indulni, kb. középen voltam, de mivel előttem elég lassan indultak az emberek, az első kanyarban és az első néhány száz méteren jópárat megelőztem. A 3-4. kilométer környékén egy jó kis emelkedő van - szőlők között megyünk fel -, elég meredek. Ilyenkor mindig meg szokott lepni, hogy alapjaiban véve milyen gyengék az emberek - köztük végülis én is -, és hogy mennyire nem bírják az emelkedőket. Viszonylag gyorsan felértem rajta, a napsütés nagyon nem esett jól már ekkor se. Valamikor ekkortájt kezdett el nagyon fájni a hasam. Majdnem fel is adtam miatta. Változó intenzitással fájt kb. a 9-10. kilométerig, utána szerencsére elmúlt. Mivel merev villás géppel mentem (a magamén kívül még 2-3-at láttam teleszkóp nélkül), a lefelék nagyon nem estek jól, ott sokan előztek meg, őket többnyire a felfeléken utolértem. Szerencsére nem olyan sokára egy rövid műutas lejtő jött, annak nagyon örültem, ott én is előzgettem. A frissítőponthoz (kb. 13,5 km) értem kb. 52 perc alatt, ekkor abszolút reálisnak tűnt a 2 óra körüli célbaérkezés. De a végére nagyon elfáradtam, és a meleget is nagyon rosszul viseltem. Ráadásul meghosszabbították, kicsit "izgalmasabbá" tették a pályát - a régi pálya utolsó néhány kilométerén már csak lefelé kellett volna menni betontömbökön (a szőlők között) a célig, ehelyett inkább betettek még egy-két hosszabb emelkedőt, és egy nagyon meredek, kanyargós lejtőt. A célbaérkezés után egy darabig kifejezetten rosszul éreztem magam, de az is elmúlt szerencsére. Utólag már persze minden szép, és örülök neki, hogy idén is voltam.

Aminek viszont örülhettem, hogy a legjobb barátom, Zay Dávid megnyerte a rövidtávot, a barátnője, Rencsi Márta - szintén jó barátom, tavaly megnyerte a saját kategóriáját - pedig kategóriájában a 2. lett. Az pedig fontos volt számomra, hogy idén is megelőztem (kb. 8 perccel), nem csak tavaly :).

Tibi