• 2015:
•   405
•   276
•   193

2011-ben az ELTE – BEAC Polythlon Szakosztály alapításának 5. versenyszezonjára indítja sportolóit. E jubileum alkalmából bemutatunk néhány munkája – tanulmányai mellett komolyan sportoló ELTE oktatót és hallgatót. Sorozatunk vendégei kiemelkedő szakmai eredmények mellett és hivatásuk adta szoros napi programjuk ellenére is kitartóan és rendíthetetlenül sportolnak. Válogatottként vagy amatőrként. Többfajta sportágat képviselnek, közülük többen számos műfajt is kipróbáltak, néhányan pedig nagy örömünkre más sportokból nyergeltek át a triatlonra, s választották a 2007-ben, az alapításkor mindössze pár fős mag kemény társadalmi munkájára épült, és évente csaknem megkétszereződött létszámú Polythlont.

„A zene és a mozgás, a zene és a sport – amikor ez a kettő ötvöződik, nekem ez a teljesség. ”

– Balogh Katalin, ELTE BTK oktató

Kezdetben volt a művészi torna, a balett, a szer-technika – élő zenére. Meg is maradt nyolcadikig, és általános iskolában elkezdett lovagolni is. Balczó András a Nemzeti Lovardában mellettük törte be a lovakat, ami igen inspiráló volt. A zene és a sport Kata társa gyerekkora óta, ezen a téren sok elfoglaltságot talált mindig magának, mégis maradt elég ideje tanulni. „Nálunk a családban volt egy hagyomány, hogy zenélni kötelező, a sportot pedig mindenki megválaszthatja – nagyon hálás vagyok a döntésükért.”

Zenei tevékenysége szorosan kapcsolódik a sporthoz, a mozgáshoz és viszont. Kata tíz évig zongorázott. Szülei operaénekesnek készültek, Kodály Zoltán személyesen tanította őket, és közben megszállott természetjárók voltak. Katát is vitték. A középiskolában már a shotokan karate iránt érdeklődött. Később, az egyetemen táncházba járt és a középiskolás kórust felváltotta egy nevesebb, felnőtt kórus. Közben pedig, mivel akkoriban harmadévig a testnevelés kötelező részét képezte a teljesítendőknek, ő ezt a nagyszerű lehetőséget alaposan ki is használta. Akkor kézenfekvő volt, ma hiányzik a hallgatók életéből, hogy „egy helyen, ingyen, a sportok ekkora tárházából választhassanak”. Minden nap járt valamilyen testnevelés órára az ELTE-n: a judótól a teniszen át a gimnasztikáig számos sportágat kipróbált. A testnevelés órákat az órarend összeállításánál is szem előtt tartotta – az egyetemi heti 52 óra mellett mindig belefért a napi legalább egyórás testmozgás. „Így volt teljes az élet.” A sport adta meg azt az állóképességet, ami alapja a háromórás kóruspróbáknak és fellépéseknek. Sőt, a szülésnél is előnynek érezte – tájfutó szülészorvosával egyetértésben. Mindez kiegészült hétvégi kirándulásokkal és az aerobikkal. Már édesanyaként és egyetemi oktatóként belépett az életébe az a műfaj, ami ismét a mozgás és zene szoros összefonódása, a Flamenco. És a jóga – meditatív zenére. Zene és mozgás. „Mert minden mindennel összefügg.”

Az aktív sportolás és a zenélés is rendszerességre, fegyelemre nevel – vallja. „A rendszeresség és a fegyelmezett gyakorlás pedig mindennek a kulcsa. Nem titka.” Mert nem titok. Rajtunk múlik. Persze ára van. „Mindig inspiráltak azok az emberek, akik mellettem vannak” – mondja. Szerencsés, ugyanis edzőiben nem csak jó szakemberre, hanem mesterre lelt, akiktől úgy szakmailag, mint emberileg sokat tanult. Egyetemi oktatóként ezt a szellemi-lelki tudást adja tovább saját hallgatóinak.

A riport teljes szövege meghallgatható itt. (forrás: Civilrádió)