Új távlatok a kerékpáros-technika csiszolásában
A triatlon három sportága közül talán a kerékpározás az, ahol egy laikus számára kevésbé tűnik fontosnak a mozgás pontos kivitelezése, vagyis a jó technika. Úszásban már messziről kirí a mezőnyből, aki levegővételnél rendre magasra emeli fejét, vagy merev vállizülete miatt jobbra-balra „tekereg” a vízben. A futópályán sem nehéz kiszúrni a csoszogó, szökdelő, vagy ülve futó triatlonost. A kerékpárnál azonban más a helyzet. A pedálra rögzített lábfej, a merev hajtókarok és az áttételezés által alkotott zárt mechanikai rendszer kényszerpályára késztet mindenkit, aki bicajra ül és tekeri a pedált.
De hangsúlyoznunk kell, hogy csak látszólag!
Ennek az egyszerűnek tűnő mozdulatsorozatnak a végrehajtásában is hihetetlen különbségek vannak kezdő, amatőr, profi és egy világklasszis bringás között. Ezeket a különbségeket, csak a tapasztalt, jó szemű kerékpáros edzők képesek meglátni.
A tudomány és a technika - ezen belül is főleg az elektronika - fejlődésével új távlatok nyíltak meg a sportági technikák elemzésében. Az egyik legtradicionálisabb sportágat, a kerékpározást sem kerülték el a technikai forradalom hullámai. Kezdetben különböző elektromos fékezésű ergométereken mérték a versenyzők teljesítményét, amelyet wattban adtak meg. A nyolcvanas években a lánctányérra erősített speciális nyúlásmérő-bélyegek segítségével már lehetővé vált, hogy a hajtás különböző fázisaiban elemezzék a hatékonyságot. Ekkor nyert bizonyítást, hogy mennyire fontos a húzó és a taposó fázis közötti egyensúly, ekkor vált mérhetővé az áthajtási veszteség, vagyis a két fő fázis közötti „holtidő”, amely minimálisra csökkentve az ideális, körkörös hajtást eredményezi.
Az újabb áttörést a német szakemberek hajtották végre: kifejlesztették és piacra dobták az „SMR Professional Training System”-et, amelynek lelke egy speciális hajtómű: lánctányér + hajtókar. Ez lehetővé tette, hogy a versenyzők a laborból kiszabadulva, terepkörülmények között, edzéseken és versenyeken kapjanak objektív információkat teljesítményükről. Az eszköz kiváló, de széleskörű elterjedésének kissé borsos ára (2300 EUR) szab határt.
A sporttudományban és technikai újdonságokban mindig is élenjáró finnek sem tétlenkedtek. Pulzus-monitoraikat előbb kerékpáros sebesség, pedálfordulat és magasságmérővel „turbósították” fel, majd egy hosszú kísérletsorozat eredményeképpen kifejlesztették a Polar Power Sensort. Itt nincs szükség a hajtómű lecserélésére. Néhány érzékelő felszerelése megdöbbentően sok adat nyerhető az utólagos számítógépes elemzéshez. Az ára is elfogadhatóbb: ha van S 710-es pulzusmérőnk, mintegy 320 eurós beruházással megnyithatjuk saját mozgó, ergométeres laboratóriumunkat. Alapfunkciója - amint a neve is mutatja - a pedálokon ébredő erő mérése, és az ennek alapján számított aktuális teljesítmény, ami természetesen wattban van megadva. Az edzéseink terhelését, teljesítményünk ingadozását, erő-állóképességünk növekedését kiválóan nyomon követhetjük a segítségével.
A Polar Power Sensor második funkció igazi unikum, ami „left-right balance” névre hallgat. Ez az érték mutatja meg, hogy a két láb hány százalékban vesz részt az összteljesítményben - vagyis a jobb vagy a bal lábunk erősebb-e? A tökéletes az 50-50% lenne, de a pedálfordulat változásával és a fáradtsággal jelentős eltérések mutatkozhatnak a két láb teljesítménye között, ami technikai hiányosságokra utal.
A harmadik érték, amit akár menet közben is leolvashatunk a pulzusmérő számlapjáról vagy otthon, a számítógépes diagrammról, a „Pedál-index”. Mi is ez valójában? A szerkentyű képes megmutatni, hogy a tökéletes, természetesen csak elméletben létező 100 %-os körkörös hajtáshoz képest, hány százalékos pedálozásunk hatékonysága! Itt az önmagunkhoz viszonyított értéket vizsgálhatjuk a különböző erősségű, pedálfordulatú hajtás során és ily módon lehetővé válik a számunkra legmegfelelőbb áttétel és pedálfordulat kiválasztása.
A pulzus, a sebesség, a pedálfordulat, a watt-teljesítmény, a jobb-bal-egyensúly és a pedál-index egy ábrán való megjelenítése először szinte kaotikusnak hat, de a diagramokat tetszőlegesen elkülönítve szinte beláthatatlan távlatokat nyújt kerékpáros technikánk csiszolásban és az edzések hatékonyságának javításában.
