Sokan vagyunk, akik a klasszikus triatlonnal a 80-as években estünk szerelembe. Ekkor a bolyozás minden távon főbenjáró bűnnek, hivatalból üldözendőnek számított. Lehet ezen nosztalgiázni (esetleg csak Fonyódra meg Nagyatádra nevezni), de aki kedveli a rövidebb távú triatlon versenyeket, nem beszélve a kellemes őszi duatlonokról, kénytelen megbarátkozni a csapatban való kerékpározás gondolatával. Sokan mondják: Persze, bolyban könnyű bringázni! Ez részben igaz - mivel átlagosan 25 %-kal kisebb a légellenállás, ha valaki mögött „stéherezünk”, vagyis kihasználjuk a társ szélárnyékát - részben viszont óriási tévedés! Ha valóban ki szeretnénk használni a szélárnyékot, ha hatékonyan együtt akarunk dolgozni a társakkal, és mindezt bukás nélkül szeretnénk megúszni, igenis sokat kell tanulni és gyakorolni. Az alábbiakban tanácsot próbálok adni az edzésekhez és a versenyzéshez egyaránt.
Miért jó csoportban edzeni?
- Motiváció
Ha megbeszéltünk egy közös tekerést a társakkal, kisebb az esélye, hogy indokot találunk az edzés elhagyására (Túl meleg/hideg van, fúj a szél, rengeteg dolgom van stb.)
- Biztonság
Tapasztalat, hogy minél nagyobb csoportban hajtunk, annál inkább respektálnak minket az autósok, uram bocsá' az indexüket is kiteszik előzésünk közben, vagy nem vállalnak be kamion-kerülést, amikor szembe jönnek velünk.
- Több kilométer
Egymást segítve jobb átlagsebességet lehet produkálni, s így azonos idő alatt több kilométer gyűlik össze, ami igen jól mutat az edzésnaplóban.
- Unaloműzés.
Ha az iram megengedi és éppen nem hegyre megyünk, kiváló alkalom unaloműző beszélgetésekre, ugratásokra, viccelődésre is.
- Gyakorlás
Ez a legfontosabb: gyakorolni lehet a bolyban való haladás technikáját, taktikáját és etikettjét, amelyeket versenyeken jól tudunk majd hasznosítani.
A bolyban haladás „illemszabályai”
Vannak bizonyos illemszabályok, amiket a csoport tudásszintjétől függetlenül be kell tartani mindenkinek a közös biztonság érdekében.
- Az élen haladónak jelezni kell, ha az útburkolaton bármi veszélyforrás (sínpár, gödör, üvegtörmelék, nagyobb tárgy) közeleg.
- A csoport hátrébb lévő tagjainak továbbítani kell az információt, jelekkel vagy szóban.
- Útkereszteződéshez közeledve, vagy folyamatos kocsisor mellett haladva, egyes oszlopban kell haladni.
- „STOP” táblához közeledve, vagy egyéb ok miatti megállásnál az élen haladó a kar felemelésével és „állj!” vezényszóval jelezzen a társaknak, hogy legyen idő a fékezésre, a lábfej pedálból való kiszabadítására.
- Közlekedési lámpánál a sor első embere dönti el, hogy átér-e a csapat, vagy meg kell állni. Felelősen kell döntenie, figyelembe véve a boly nagyságát!
- A bolyban óvakodjunk a hirtelen mozdulatoktól, elsősorban a fékkarral bánjunk csínján. Váratlan lassításnál igyekezzünk az előttünk haladó mellé gurulni, vagy kézzel óvatosan támaszkodni. Ezt biztonságos helyen sokat kell gyakorolni!
Eddig a csoportban végzett kerékpáredzés előnyeiről és „etikett”-jéről beszéltünk. Most a bolyozás technikájáról és taktikájáról ejtünk néhány szót.
Nekünk triatlonosoknak nagyon sokat kell tanulnunk az országúti kerékpárosoktól a bolyozás terén (is)! A bringások évszázados tapasztalatokon nyugvó hagyományai, valamint a fizikai törvények egyetemes mivolta teszi ezt megkérdőjelezhetetlenné számunkra. Egy alapvető különbséggel azért számolnunk kell: Egy triatlon - vagy duatlonista a célvonalat nem a bringázás végén pillantja meg, az 5 vagy 10 kilométerrel még odébb van... Tehát amíg a kerékpárversenyzők végső célja egy mindent elsöprő hajrával jó pozíciót szerezni maguk, vagy csapattársuk számára, addig egy multisport-versenyen a fő hangsúly azon van, hogy a befejező futás megkezdésekor helyzetben legyünk - az energia optimális beosztása mellett.
Köztudott, hogy a bolyozás lényege a társak szélárnyékának kihasználása, a levegő ellenállásának ily módon való csökkentése, s végső fokon az energia megtakarítása. Szélcsendben, alacsony sebességnél (25-30 km/h) kisebb a vezető mögötti vákuum, ezért viszonylag közelebb kell helyezkedni. Az előttünk haladó hátsó kereke és a mi első kerekünk között a - még biztonságos - távolság 15-20 cm legyen. A sebesség növekedésével a húzó-hatás fokozódik, így a kockázatmentes haladás érdekében a távolságot is növelni kell kissé. Ha valaki sokat kockáztatva stéherezik, s első kereke véletlenül rácsúszik az előtte haladó - jóval stabilabb! - hátsó kerekére, az esetek döntő többségében bukáshoz vezet. Nemcsak a sajátjához, hanem a dominó-elv alapján a mögötte hajtókéhoz is. Bonyolítja a helyezkedést, ha erős szélben, kanyargós úton kell csoportban haladni. Ilyenkor a lehető leggyorsabban fel kell venni az optimális alakzatot a bolynak.
Hogy a vezető kerékpáros mennyi ideig hajt az élen, az a sebesség, illetve a szél erősségének a függvénye. Alapvető elv: minél nagyobb a sebesség, annál rövidebb ideig húzza a sort az élen haladó. Alacsony sebességnél (25-30 km/h) 20 -25 másodpercenként, illetve 200-250 méterenként álljunk ki a vezetésből. Nagyon gyakori hiba a versenyeken, hogy a túl késői váltások miatt a boly lelassul és elveszti a lendületét. A sebesség minden 1 km/h-s növekedésével csökkentsük a vezetési időt egy másodperccel. Nagy sebességnél, 45 km/h felett 4-8 másodpercre redukáljuk a vezetési időt.
A vezetésből való kiállás és a bolyba történő beolvadás is a technikai feladatok közé tartozik. Kisebb bolyok esetén egyszerű hátracsurgással lehet kiállni. Más a helyzet, ha a nagy létszámú boly az egész út szélességét elfoglalja és nem ad helyet a vezetésből kiállni igyekvőnek. A mezőny orra előtt visszamaradó versenyzőnek a hátul levő ebben az esetben minden körülmények között helyt kell, hogy adjon! Gyakran láthatjuk profi bringaversenyeken a leghatékonyabb váltási formációt, a lánctalpazást. Ilyenkor kettes oszlopban hajt a boly, ahol az egyik - általában a szélárnyékos oldalon lévő - oszlop folyamatosan csurog hátra a másik sorhoz képest. Így biztosítható, hogy a vezető kerékpáros csak minimális ideig „törje” a szelet, és a sebesség állandó maradjon. A lánctalpazás végrehajtása biztos technikai tudást, nagy fegyelmet, sok gyakorlást igényel.
Fontos „apróságok”:
- Nézzen az élen haladó kb. 100 m-re előre, hogy a felmerülő akadályokra időben tudjon reagálni. Ne feledjük: a sorelső legkisebb irányváltoztatása vagy fékezése is hatványozódik egy hosszabb sor végén haladók számára.
- Gyakori hiba a kezdőknél, hogy csak kizárólag az előttük hajtó hátsó kerekét figyelik. Előre kell nézni, hogy fel tudjunk készülni a várható „eseményekre”.
- Ha egyes-oszlopban hajtunk, vagy lánctalpazunk, ügyeljünk rá, hogy a sorhoz képest kis oldaltávolságra csurogjunk le. Így szélárnyékunkkal hátramaradás közben is támogatjuk a csoport munkáját.
- Ügyeljünk az éles kanyarokban! Ha bolyban kanyarodunk, fokozottan figyeljünk az ideális ív tartására.
