• 2015:
•   405
•   276
•   193

Letisztáznám a korábban felvetett témát, némiképp szemléletesebb módszerrel. Vegyük úgy, hogy a télen-tavasszal felépített alapozás egy piramis, aminek a tetején ott a topforma. A gyors edzéseket (versenyeket) vehetjük úgy, hogy mindig egyel feljebb lépünk, ugyanakkor egyel kevesebb lehetőségünk is marad a csúcsra érésig. Minél később kezdjük tehát a gyorsítást, versenyzést, annál tovább eltolhatjuk a piramisra való fellépegetést. Illetve úgy is felfoghatjuk, hogy minél tovább alapozzuk az építményünket, annál több lépcsőnk lesz felfelé. (persze ez elnagyolt megközelítése a dolgoknak, de nagyjából igaz.) Az a tétel is igaz, hogy nyáron (szezonban) lehetőségünk van visszalépésre és újraépíteni az alapot. (ezt nevezzük utóalapozásnak).

Tehát tegyük fel, hogy felérünk májusban a tetőre, majd júniusban visszalépünk és újra a lábunk alá teszünk emeleteket júliusra, augusztusra. Persze ezt csak jelentős alapnál van lehetőség véghezvinni. Ezért írtam azt, hogy nyugodjatok még meg, mert itt azért senkinek sincs annyira bombaerős alapja, hogy ne essen le teljesen az alapokig. Elég ha április végén kezditek a versenyzést, és még azt is korainak tartom, főleg azoknak akik az IM-re készülnek. Illetve válasszatok olyan versenyeket, amiket edzésként tudtok felfogni. Magyarul edzésversenyt. De hangsúlyozom még egyszer, hogy korai még annak, aki nyár közepén akar „tarolni”. Sok hétvégi hosszú futást és kerót kell még csinálni addig!!!

A formaidőzítés egy tudomány. Én azt vallom, hogy a csúcsforma „a test és a szellem tónusa”. Vagyis amikor mind testileg, mind agyilag a toppon van a versenyző. Tapasztalatom szerint, illetve tavaly saját magamon kikísérletezve, azt vettem észre, hogy ez akár 2-2 és fél hónapig is fenntartható állapot, bombaerős alapokkal rendelkezve. Ehhez viszont évek alatt felépített „betonalapra” van szűkség. Ezenkívül nyáron (szezonban) is folyamatosan utóalapozni (karbantartani) kell az építményünket. Vagyis versenyzés, kontra kőkemény edzéssel nagyon sokáig fenntartható egy csúcsforma közeli állapot (ismét hangsúlyozom, évek alatt előtte felépített betonalapokkal rendelkezve). Nektek nincs még ennyire erős alapotok (beleértve a legjobb versenyzőket is). Viszont 2-3 hétig fenn lehet tartani ezt az állapotot.

A fiatalabbaknak pedig kifejezetten egy versenyre kellene kihegyezni a szezont, és a maradék időben a jövő évekre előregondolva elkezdeni építgetni ezt a bizonyos „betonalapot”. A túl korai, sok verseny gyors kiégéshez vezet. (Mind egy szezont, mind a teljes sportpályafutást tekintve). Egy úszó is fiatal korában csak évi 1-2 versenyre készül, és évekkel később, amikor már a karjában van pár 10000 kilométer kezd sokat versenyezni. Ekkor már olyan mélyen lévő alapjai vannak, amire villámgyorsan fel tud építeni akár egy felhőkarcolót is néhány hónap alatt. A kerékpárosoknál figyelhetjük meg ugyanezt. Decemberben mennyire leépülnek, viszont májusban már bombaformában vannak.

Remélem ezek alapján kicsit végiggondoljátok a versenyzési terveiteket, és folytatjátok a készülést ennek szellemében.

A jövő ciklustól változtatok az 1 és az 1+csoportnak az edzéseken, a következőképpen:

Hétfő: pihinap + d.u.: laza úszás

Kedd: erős úszás + hegyi futás

Szerda: hosszú úszás + hegyi bringa

Csüt.: d.u: résztávos futás

Péntek: pihinap + este technikai úszás

Szombat: hosszú futás+ laza bringa

Vasárnap: Hosszú bringa+kombi futás (max 5kili)

Ez lesz az utolsó konkrét 3+1-es ciklus. Ezután elmaradnak a ciklusok is, mivel innentől sokkal inkább az egyénre akarok koncentrálni. Tehát ez folyamatos lesz, csak az változik, hogy ki, mikor tart könnyebb hetet, személyre szabva a versenyek alapján.

A kettes csoportnak nem akarok külön mást írni, próbáljon meg valamelyest alkalmazkodni a fent leírtakhoz. Nem írok nekik semmi kötelezőt, de a heti 2 úszás, 2 futás, és 2 bringa azért jó lenne. Nekik a szerdai bringa a már jól megszokott technikázás lehetne.

Gyula