Párban az őszi crossfutás ELTE-s bajnokai
Egy év kihagyás után idén újult erővel indult ismét útjára a közel 100 fős, szenvedni vágyó mezőny. A rajtvonalat elhagyva szinte egyetlen pillanatra sem kalandozhatott el a figyelem, hiszen egy crossfutás nemcsak a fizikumot teszi próbára, hanem rendkívüli koncentrációt is igényel. A közel félmaratoni táv jóval megterhelőbb volt, mint egy utcai futóverseny. Nemcsak az ellenfeleket és önmagát kell az embernek legyőznie, hanem a terepet is. Itt elég egy rossz lépés, vagy egy elmélázott mozdulat, és máris a hátára kerülhet a versenyző. Ennek veszélye a fáradtság faktor közbelépésének hatására egyre csak fokozódik a táv előrehaladtával.
Gyula a rajtot követően magabiztosan tartotta az iramot a három fős élbollyal. Majd 8 kilométer környékén, a terep adta emelkedést kihasználva iramot váltott, és szép lassan leszakította ellenfeleit. A gödöllői határában fekvő Bolnoka erdő tartogatott még néhány meglepetést, de Gyula erőteljesen vette az akadályokat, majd kissé sarasan elsőként szakíthatta át a célszalagot, csakúgy mint két esztendővel korábban. A 20,3 kilométert végül 1óra 20 perc 40 másodperc alatt teljesítette.
Az ELTE-BEAC Polythlont a rövidebb, 4 kilométeres távon Wachtler Beáta (ÁJTK) képviselte. Bea rengeteget fejlődött az idei évben. Bár főversenye a szeptember eleji félmaraton volt – ahol közel 10 percet faragott le addigi legjobb idejéből – itt sem okozott csalódást. Kiegyensúlyozott futással utasította maga mögé a 14 év feletti korosztály összes lányát, és asszonyát. Jó egyetemi csapathoz méltón a tudomány is képviseltette magát a versenyen: Torma Noémi (PPK) a kutatásához való adatgyűjtés mellett kicsi, de annál lelkesebb szurkolótáborként bíztatta a futókat.
Az őszi crossfutó sorozat ugyan véget ért, de a téli újabb izgalmakat ígér. A következő állomás Csömör lesz decemberben, ahol újra átélhető a terep adta nehézségek utáni elégedettség. No meg a forró tea melengető, felüdítő érzése.
