Nyári edzőtábor 2009.
… edzésprogramot állított össze, ami bár titkos volt, menet közben is sokat színesedett. Általában két edzés esett egy napra. Többnyire reggel a Balaton habjaiban – mi tagadás, néha viharos hullámaiban – úsztunk, utána reggeli, edzésnapló és pihenés. Délben ebéd és kis szunyókálás, együtt néztük a Tourt, meg ami a neten befért. Délután, vagy már inkább késődélután mentünk tekerni – itt meg ami a csövön kifért. Futás inkább estébe hajlóan, előbb nem is bírtuk volna a meleget, vagy nem lett volna értelme széthajtani magunkat. Amit nem pihenünk ki, az nem épül be.
A Balaton – szerintem – csodálatos, még úszni is jobban esik, akár 2-3 km-t egyben. A csapat kérésére technikáztunk, itt a strand bójáiról derült ki, hogy mennyire hasznosak – és néha milyen messze esnek, ha például résztávozni kell közöttük. Bátran próbálgattuk a neopréneket, hiszen az uszodai klóros víz tönkreteszi, de itt minden feltétel adott hozzá. Azt hiszem mindenki szerette a vizet, hiába ajánlgattuk a fűzfői olimpiai uszodát, 50-es feszített víztükörrel, senkinek sem akarózott elhagyni a partot.
Az úszásnál csak a kerékpár sikerült izgalmasabbra. El kell képzelni 10-12 kerekest, két sorban, többnyire az igazi királyság – Polythlonos mezben. Az autósok is meglehettek hatódva, mert szinte senki sem dudált, pedig – ugye – a Kresz nem ezt a haladási módot írja elő. Viszont így gyakoroltuk a bolyozást, csapatban még a kevésbé haladók is simán mentek 20-25 kilit 30-as tempóban! Később persze Gyula rázendített, szerinte mi bírjuk a 40-es átlagot. Mármint mögötte haladva, és ott is lánctalpazva. Ez az első alkalom, amikor Gyula téved, 2 kili után úgy otthagyta az addigra amúgy is megfogyatkozott társaságot, hogy el sem búcsúzhattunk. Szerencsére a következő nap megjött Máté, és így már nyomhatták kedvükre – amíg Bencének a legtávolabbi ponton el nem szállt a küllője. Akkor a legolcsóbb ember érte ment.
A futáshoz mondjuk nem a magyar nyár a legalkalmasabb, bár az kétségtelen, hogy a Balaton mellett sok hullámzó terep és kisebb erdő is segít ebben. Nyitásként felszaladtunk a kilátóhoz, állítólag alacsony pulzussal, de ez nem mindannyiunknak jött össze. Résztávoztunk – egyesek szerint nagyon keveset –, és a futóiskolában megnéztük, a tél elejéhez képest menyit javult a technikánk. Az utolsó erős napon Bence és Pierre próbálták diktálni a tempót, de aztán csak ők bírták.
Összességében 15 polythlonos látogatott le a táborba és az edzésekre, állítólag mindenki jól érezte magát, de eddig erről még senki sem írt a Fórumba (sem). De még reménykedünk. A következő edzőtábort tél elejére tervezzük. Közösen bérelnénk egy kis házat a szlovén hegyekben, és napi két sífutással kezdenénk az amúgy monoton téli alapozást. Autóval 3 óra alatt le lehet érni, és még a sífutó pályákért sem kell fizetni. A szakmai irányítást minimum egy válogatott sífutó irányítaná, a neve még legyen titok – talán a Fórumban eláruljátok.
diespiter
