I. Balaton Bajnokai (beszámoló)
Egy tucat volt és leendő ironman vágott neki a nem mindennapi távnak. Nem versenyeztek, legalább is egymással nem. Mindenkinek önmagát kellett legyőznie, kibírni a fáradságot, túllépni a holtpontokon és a célig küzdeni a „túlélésért”. Ezek talán túl nagy szavak, hiszen ez a próbatétel nem a test kihajtásáról, hanem éppen az egyenletes terhelés tűréséről szól. Közben pedig egy nagyszerű élménnyel ajándékoz meg, ami maga a Balaton.
Azt nem állíthatjuk, hogy készülés nélkül érdemes nekivágni. Ellenkezőleg, ezek a kihívások arról szólnak, hogy hosszú-hosszú ideig rendszeresen sportolva amatőrként is nagyszerű dolgok történhetnek az emberrel. Önmagában mindhárom szám szép teljesítmény. Elsőként 5200 méter úszás Révfülöp és Balatonboglár között, gyönyörű vitorlások sorfala mellett. Ám míg az úszók itt be is fejezték, a triatlonosok – konok emberek – tovább robogtak. A part menti depóban kerékpárra szálltak, elemózsiát és frissítőket pakoltak fel maguknak, és nekivágtak a 140 km-es távnak.
Sietni nem kellett, idő bőséggel állt rendelkezésre. A javasolt útvonal a Balaton-kör, a kerékpár út a tó partján. Őrült száguldásra ugyan nincs lehetőség, de nézelődni és betelni a tájjal annál inkább. Volt, aki mégis „sietett”, és 35 km/h átlaggal hajtott végig, és volt, aki a könnyű és egyenletes tempót választotta. Az útvonal Boglárról Keszthely felé indult, ezt követően az északi oldalon Révfülöp érintésével jutott el Tihany-révbe, ahol a segítők már komp-jeggyel várták az átkelőket. Itt egy fertály óra pihenés alatt az előre elkészített egyéni frissítők pótolták az elveszett tápanyagokat, majd az utolsó 30 km fejben már a futásra készüléssel telt.
Egy négy-hat órás bringázás után kinek ne lenne öröm leszállni, de még hátravan 21 km futás. A félmaraton ugyan „legyőzhető távolság”, azonban a triatlon végén épp ez adja a próbatétel sava-borsát. Ki az, akinek még erre is marad ereje? A multisportok a menedzsmentről szólnak, és itt mindenki jól osztotta be az erejét. (Egyedül a főszervezőnek kellett visszatérnie lelkes önkéntesekből álló csapatához, de már annak is örülhetett, hogy a táv felét megtehette.) A futáshoz a híres boglári platánsor lombkoronája nyújtott árnyat, s még egy viharos záportól is megvédte a bajnokokat.
Igen, itt mindenki bajnok volt, ez a triatlonban már így szokás. A célba érők emlékérmet és teljesítményüket megörökítő oklevelet vehettek át. A legfontosabb mégis az, hogy a 9 férfi és a 2 hölgy mind mosolyogva álltak a képzeletbeli dobogón, és két héttel később valamennyien sikerrel teljesítették az Ironmant. A Balaton Bajnokai bizonyítottak.
Átúsztam a Balaton,
Megkerültem a Balatont,
Futottam egy félmaratont.
